Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
■■MH wm — 395 — és sokféleképen akadályozott vallás pedig nem szolgáltathatja neki az ellentálló erőt. 4. Az eddig ismertetett szabadságokhoz függelék gyanánt csatlakozik a lelkiismereti szabadság. Ezt kétféleképen lehet értelmezni. Vagy úgy, «hogy minden embernek jogában áll Istent tisztelni, vagy nem tisztelni,» s amenyiben így értel- meztetik, ugyanazon szempontok alá esik, melyek szerint a vallás-, meggyőződés- és a tanítási szabadságot megbíráltuk. Vagy pedig úgy, «hogy az embernek jogában áll, Isten akaratát és parancsait lelkiismeretének sugallata szerint teljesíteni.»1 Ez az, melyet a kereszténység a világra hozott; ezért vívott az egyház hosszú harcokat a századok világmezején. A gondviselés kezét látjuk abban, hogy e harcok java-része a 19. századba esik, a szabadelvűnek nevezett híres századba. Majd megtanulja az utókor, mennnyi értéke lehetett annak a szabadelvüségnek, mely a vallási lelkiismeret elé az állam- hatalom és a vele szövetkezett titkos és nem titkos érdekek ólomsúlyú akadályait gördítette. De megtanulja az utókor azt a nagy igazságot is, hogy a szabadságszeretet rajongás és ámítás, csalárdság és szédelgés, ha nem fakad az Isten által adott és egyedül jogos szabadság tiszteletéből. E tanulság lesz a 19. század történetének legnagyobb eredménye -— és a félreértett, sokszor elnyomott, megvetett keresztény szabadság legfényesebb elégtétele. E pontnál nem hagyhatjuk érintetlenül azt a kérdést, vájjon az általunk hirdetett lelkiismereti szabadság nem vezet-e általános vallásszabadságra, oly értelemben, hogy azt a liberalism us vallja. E miatt nyugodtak lehetünk: mert a lelkiismeret sem jogtalanságot, sem képtelenséget nem sugallhat A lelkiismeret a szív ösztöneinek összismerete és egyúttal csalhatatlan tanúja mindannak, amit törvényszerűen, vagy törvénytelenül, jól vagy rosszul teszünk. A szív pedig az ö természetes hajlamai szerint és az ész az ö nyugodt elvei szerint soha sem ösztönözhetik az embert arra, hogy vallás dolgában szeszélyeit és önkényét kövesse, vagy, hogy tisztelje 1 I. h. 311. 1.
