Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
393 hogy a fellépés hasson a közönségre, a darabnak tetszést, a a szereplőknek olcsó népszerűséget, a vállalkozásnak dús jövedelmet szerezzen. A szabadelvű állam tűri e megfordított rendet, mert reá nem háramlik közvetetlen kár abból, ha a vallási érzés, az ártatlanság és a köz tiszt es ség, a színpadi hatás ledérsége folytán tönkre mennek. Ö pénzből él, szuronyokra támaszkodik; ha e kettő érintetlen marad, dolgával meg van elégedve. Akinek rossz a színház, gondolja, tartsa magát távol tőle. De ha megfordítva az okoskodást, mondanék» akit a közhatalom az erkölcsi tisztességtelenség ellen meg nem véd, felmentve érezheti magát a közterhek viselése alól, — aligha nyerné meg tetszését. Midőn a szabadelvű állam a tanítási szabadság korlátozásában. amennyiben ez a természeti erkölcsi törvény elveire vonatkozik, egyoldalú, ugyanakkor a kinyilatkoztatott tanok tanítási állapotával, ezek javára, épen nem törődik. Itt is azt mondjuk, amit a vallásszabadságnál hangsúlyoztunk, hogy t. i. az állam a kinyilatkoztatott tanokról könnyen szerezhet magának tudomást. Ehhez képest a tudomány törekvései elé gátat vetni tartozik, ha azok a kinyilatkoztatással ellentétbe helyezik magokat. Az efféle törekvések nem is érdemlik meg a tudomány nevét, mert a tudomány bebizonyított ismeret, igazság, ez pedig Isten szavával nem jöhet ellenkezésbe. Ebből magyarázható meg, hogy amit az ó-kor műveltségéből a tudomány magáénak vall, azt a kinyilatkoztatás is, amennyiben összefügg vele, elfogadja. Hogy példát említsünk, az összehasonlító vallástudomány kétségbevonhatatlanul megállapítja, hogy az ó-kor népei, egynek, a zsidó nép kivételével, a több Istenség tanának hódoltak. Ugyanezt tanítja a kinyilatkoztatás egyik forrása: a biblia. Az államtudomány teljes bizonyosságú elvnek vallja a római jog törvényét: a közjó mindenek felett áll salus reipublicae suprema lex esto. Ugyanezt hirdeti a kinyilatkoztatás. Féktelen szabadságot a tudomány nem követelhet, mert maga magát Ítélné el. Azt jelenti ugyanis e követelés, hogy a tudomány ne legyen kénytelen bizonyos mellőzhetetlen szabályokat követni kutatásaiban. Ámde, ha nem fog szabályokat követni, nem találja meg az igazságot, melynek,
