Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
392 függ. Azt követeli e szabadság, hogy ki-ki azt taníthassa, ami neki tetszik. E tételt a körlevél két okból kárhoztatja : 1. mert ellenkezik a józan észszel; 2. mivel az elmék tökéletes megrontására vezet.1 A tanításnak ugyanis csak arra lehet joga, amit a tanulás igényel, azaz a hasznosra, vagy a szükségesre. És mivel a tévely sem nem hasznos, sem nem szükséges, a tanulás a tévelyt sohasem igényelheti, és a tanítás sohasem adhatja elő jogosan. Innét van, hogy minden tévely az igazság kiszorításával jár, kárt ejt az észnek szükséges vagy hasznos ismeretekben. S minthogy ezen ismeretek az ész egyetlen természetes javát képezik, végkép meg kell annak romolnia, amint a tévelyek sokasága uralomra jut. «Miért is», mondja a körlevél, «a tanítási szabadságot bizonyos korlátok közé kell szorítani, hogy a tanítás mestersége büntetlenül a romlás eszközévé ne váljék. Az igazságoknak pedig, melyek a tanítás tárgyát képezik, két rendje van; a természeti és természetfeletti.» A természeti erkölcsi törvény elveinek tisztelete oly elkerülhetetlen szükségességet képez, mely előtt senki sem térhet ki, aki a társadalmi rend fen- maradását óhajtja. Az államokat legújabben a szociáldemo- cratismus és az anarchismus elveinek ijesztő térhódítása bírta rá a tanítási szabadság korlátozására. Csakhogy a liberális államok ebben is egyoldalúak, mint mindenben, ami a szabadosság megfékezésére szükségesnek mutatkozik. Míg ugyanis a politikai jellegű intézmények, minők a kormányforma, haderő, nemzetiségi jogok és szabadalmak, a sérthetetlenség hatalmas biztosítékainak örvendenek, addig a vallási, erkölcsi, családi és egyéni jogok, kiváltságok és érzelmek, az utcai tömeg szenvedélyeinek, a nemesebb tekinteteket nem ismerő, féktelen indulatú és romlott elvű irók, «művészek», népvezetök, tanítók és agitátorok kíméletlen kritikájának mintegy martalékul vannak odadobva. Elég e tekintetben a színházakra hivatkoznunk, melyekben a szereplés főszabálya nem az, hogy a nemesnek és a szépnek bemutatása és élethü előadása által a nagy közönség jó ízlése s erkölcsi érzetei fejlesztessenek, hanem 1 J. h. 308. 1.
