Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
- 390 — illiberalis az és igazságtalan, mivel a jót és az igazat nem oltalmazza a gonoszság és a hazugság ellen. Magára hagyja az erényt és az erkölcsöt, védekezzenek, ahogy tudnak. Ebben pedig nagy igazságtalanság rejlik, mert e nagy javak termé- szetöknél fogva védelmet, támogatást és előmozdítást igényelnek és ilyenre rá is szorulnak. El nem veszhetnek a világon, sem ki nem halhatnak teljesen, mivel lehetetlen az, hogy az emberiség, a tárgyilagos jótól elszakadva, megtagadja természetét, de ideiglenesen, hosszú időre is, kirekeszthetök a társadalomból, elnyomhatok s hatásukban sokféleképen megbéníthatok. Minthogy pedig az ember az erénynek és az erkölcsnek köszöni méltóságát; minthogy továbbá a társadalom is ennek köszönheti fejlődését és fennállását; minden oly elmélet vagy törekvés, mely e javak kárára tör, vagy e károsodást megengedi, mi több törvénynyel szentesíti, vét a társadalom érdekei ellen, igazságtalanságot követ el a polgárok emberi jogain. Az utólagos cenzúra szentesíti ezt az igazságtalanságot. Mert mit tételez fel és mit fejez ki közvetve ez az eljárás? Azt, hogy akár a legerkölcstelenebb közlemények hatása egészen figyelmen kivid hagyassák és csak maga a közlés, mint vétség büntettessék. Méltán kérdezhetjük, minő elégtételt szolgáltat a közhatalom a megtépett és meggyalázott erénynek, erkölcsnek, tekintélynek az által, hogy a vétkest utólagosan megbünteti, vagy közleményét, miután már napvilágot látott és elterjedt, elkobozza ? Tegyük fel, hogy a megsértett tiszteletnek elégtételt nyújt, — ezt is csak akkor nyújthatja, ha a törvény kérlelhetetlenül szigorú, — de mikép téríti meg a társadalom erkölcsi kárát? Minő kárpótlást nyújt az elterjesztett mételyért, az állampolgárok megrontásáért ? Az utólagos cenzúra a közerkölcsi téren annyit jelent, mint amennyit jelentene közegészségügyi szempontból a gyógyszerárulási tilalomnak oly értelemben való módosítása, miszerint minden gyógyszerész kor- láttalanul árusíthatja a mérget, elégségesnek vélelmezletvén a törvénynek az iránt való intézkedése, hogy csak az vonassák felelősségre és bűnhődjék, aki ügyetlen vagy rosszakaratú méregárulásával valakit tényleg megölt. Annyit is jelent az utólagos cenzúra, amennyit jelentene annak az elvnek az elfoga-