Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
379 nevelő dajkája. Szentnek pedig, annyival szentebb a családnál, amennyivel közelebb áll Istenhez, akivel közvetetlenül foglalkozik. Azért, ha felháborodik a józan erkölcsi érzet az ellen, hogy a házasság az árúcsere, az ízlés, és a viszonylagos értékű kegyelet szabályai szerint intéztessék, fokozott gerjedelemmel felháborodik e szabályoknak a vallásra való alkalmazása ellen. Az egyéni vallásszabadság tana itt oly útvesztőbe jut, melyből élve nem kerülhet ki. Ha erkölcstelen dolog a vallást áruba bocsátani, ha nincs jogom az egyéni ízlés szerint válogatni benne, ha a kegyelet szempontja sem lehet döntő e kérdésben, mi marad számomra ? Csak kettő: vagy elvetek minden vallást, vagy ragaszkodom egyhez. Az első esetben atheus vagyok, s ha logikusan akarok beszélni, nem a vallásszabadság tanát, hanem az Isten-tagadás szabadságát kell követelnem; a második esetben hivő vagyok, s ismét, ha logice akarok beszélni, nem a vallásszabadságot fogom hirdetni, hanem szabad gyakorlatát annak a vallásnak, amelyhez tartozom. A vallás- szabadság elve mindkét esetben meghalt számomra, ami legjobban bizonyítja képtelenségét. Térjünk most át az állami életre, s a reá alkalmazott vallásszabadságra. «Az állami életben», folytatja a körlevél, «a vallásszabadság annyit jelent, hogy az államnak semmi oka sincs Isten iránt külső tiszteletet tanúsítani és azt előmozdítani, vagy az egyik vallást a másik fölé helyezni: hanem valamennyivel egyenlően kell bánnia, még akkor is, ha a nép maga a kath. hitet vallja.»1 E tétel egy szabályt állapít meg, az állam miheztartásának és eljárásának szabályát vallási dolgokban. Föltételezi tehát a jogot, egy ilyen szabály statuálására. Kénytelenek vagyunk kérdezni, honnét vette az állam e jogot? Vagy az Istentől kapta, vagy a néptől, vagy saját hatalmi köréből származtatta le. Az első feltevésnek ellentmond a lehetetlenség Isten részéről és a lehetetlenség az állam részéről. Isten, mint vallási 1 I. h. 305. 1.
