Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz
törvényhozó, e hatalmat független jogkörrel senkire sem ruházhatja át, különbén megszüntetné uralmát a világon, mely öt föltétlenül megilleti; megszüntetné a Gondviselést, hatalmat adna az embereknek, hogy öt, ha úgy tetszik, kizárhassák intézményeikből, szóval megszüntetné önmagát. Az állam pedig, midőn a vallásszabadság léteiét felállítja, nyíltan tagadja, hogy neki az Istennel valami köze volna, következőleg tagadja azt is, hogy tőle valamit kapott volna. A második feltevésnek ellentmond a tapasztalat. Az állam bizonyára nem tud felmutatni oly forma szerződést, melynek értelmében jogot nyert volna a néptől az atheismusra. A parlamenti rendszer fennállása óta gyakrabban előfordul, hogy vallástalan elemek vergődnek túlsúlyra az urnáknál, s kezökbe ragadják a hatalmat, de ezekből legfeljebb Isten-tagadó kormány keletkezhetik, de nem Isten-tagadó állam. Jól meg kell e kettőt különböztetni. A különböző kormányok csak életmódjait képezik az államnak, mely szintén sokféleképen élhet, mint az egyes ember; de az államszervezetet nem alkotják. Akért a kormányok akár minden nap is váltakozhatnak, a nélkül, hogy az államszervezet- felbomlanék. A kormányokkal együtt gvöz vagy bukik a vallásszabadság elve is, minélfogva ez állami elv nem lehet, s mint ilyen nem is származhatik a néptől. Egyszerű kormányele ez; s talán még ezen minőségét is a legtöbb esetben jogunk van kétségbe vonni. A győzedelmes többség soraiban, meglehet, akadnak egyesek, akik az Isten-tagadást szívesen beirnák a megválasztott képviselő megbízó 1 veiébe, de soha sem volt még eset reá, hogy a választók zöme ilyen értelemben szavazott volna. A vallási elvvel nem biró jelöltek ugyanis, hogy magukat a bukás veszélyének ki ne tegyék, a vallási kérdéseket vagy mellőzik nagy ügyesen, vagy csak általánosságban érintik a választási küzdelemben, s mindenre inkább gondolnak, csak arra nem, hogy megbízatást kérjenek választóiktól az atheismusra. Ezek különben ily értelmű megbízatást jogszerűen nem is adhatnának képviselőiknek, mert a vallás nem szerzett jog, hanem fensöbb élettörvény, melynek terhétől az embernek épen úgy nem áll jogában magát megszabadítani, mint magától az élettől.
