Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István
366 — el van még terjedve a szerencsétlen bálványimádás, ebben nem kevés része van a vallásról támadt viszálkodásoknak. Mert amennyire a halandó ész az eseményekből megítélni képes,, az Isten, úgylátszik, egyenesen Európa feladatává tette, hogy a nemzetek keresztény polgáriasodását lassankint minden országba elvigye. E nagy munkának a korábbi idők fáradalmai által létesített kezdetei és haladása már-már üdvös lendületet nyertek, midőn a XVI. században hirtelen kitört a viszály. A vitatkozások és szakadások széttépvén a kereszténységet, a hadakozások és háborúk megbénítván Európa erejét, az idö- viszonvok káros befolyását a szent hadjáratok is megérezték. Minthogy a szakadás okai most is megvannak, csoda e, ha a halandóknak oly nagy része műveletlen erkölcsökben és esztelen szertartásokkal él ? Azért mindnyájan azon legyünk, hogy a régi egyetértés a közjó érdekében visszatérjen. Ez egyetértés helyreállítására, valamint a keresztény bölcseség mennél nagyobb elterjesztésére az idők folyása nagyon kedvező, mert az emberi testvériség iránti érzék sohasem vert oly mély gyökeret a szívekben, és az ember egy korban sem kereste buzgóbban, akár ismeretek szerzése, akár segítség nyújtása végett felebarátait. A szárazföld és tenger mérhetetlen téréit hihetetlen gyorsasággal szelik át a kocsik és hajók, ami nemcsak a kereskedelemre és a tudni vágyók kielégítésére kiválóan hasznos, hanem arra is, hogy az Isten igéje napkelettől napnyugatig eltüntessék. Jól tudjuk, hogy mily hosszadalmas és fáradságos munka kívántatik meg a dolgok általunk helyreállíttatni óhajtott rendjének megvalósítására: s tán nem hiányoznak, kik azt hiszik, hogy vérmes reményeket táplálunk, s inkább óhajtandó, mint elérhető dolgok után futkosunk. De mi minden reményünket és teljes bizalmunkat az emberi nem megváltójába, Jézus Krisztusba helyezzük, eszünkben tartván, hogy egykor mik és mily nagyok történtek a kereszt bolondsága és ennek hirdetése által e világ bölcseségéne/c csodálkozására és megszégyenítésére. A fejedelmek és az államok vezetőit pedig különösen kérjük, hogy állami bölcseségükböl és népeik iránt való hü gondoskodásukból kifolyólag ítéljék meg igazságosan szándé
