Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában

den egyes helyre nézve kézzelfoghatólag bizonyítva nincs; az is előfordulhat, hogy valamely hely eredeti értelme csonkán maradt, ennek megfejtésében nagy haszonnal járnak a jó magyarázati szabályok: de mindenkép botor eljárás akár azt állítani, hogy az isteni sugallat a Szentirásnak csak egyes részeire terjed ki, vagy megengedni, hogy *a szent szerző maga Ois tévedt. Azok eljárását sem lehet megtűrni, akik az efféle nehézségeken úgy teszik túl magukat, hogy kétségtelenül megengedhetőnek tartják, hogy az isteni sugallat csak a hit és erkölcs dolgára terjed ki és semmi másra, mert tévesen azt hiszik, hogy midőn az igaz értelemről van szó, nem annyira azt kell nézni, mit mondott Isten, hanem azt kell mérlegelni, mi okból mondotta, amit mondott. Ugyanis valamennyi az Egyház által szent és kánoni gyanánt elfogadott könyv teljesen, minden részével együtt a Szentlélek sugallatára íratott, már pedig annyira lehetetlen, hogy az isteni sugallatban a legparányibb tévedés fordulhasson elő, hogy az maga nemcsak kizárja, de oly feltétlenül zárja ki még árnyékát is bármely legcsekélyebb tévedésnek, amily feltétlenül igaz, hogy Isten, a legfőbb igazság, soha semmiféle tévedés szerzője nem lehet. Ez az Egyház ősi és állandó hite, melyet ünnepélyes alakban is kijelentett úgy a flórenci, mint a trienti szent zsinaton; végül újból megerősítette és világosabban körülírta a vatikáni szent zsinaton, amely feltétlenül kimondotta: Az ó- és újszövetség szentkönyvei minden részükkel, úgy amint a trienti szent zsinat okmányában felsorolvák és a régi Vulgáta-féle latin kiadásban megvannak, szent és kánoni könyvek gyanánt tekintendők. Azokat az Egyház szent és kánoni könyveknek tartja, nem azért, mintha emberi munkával szerkesztetvén, azután az Egyház tekintélye által megerösíttettek volna s egymagában azért sem, mivel a kinyilatkoztatást hiba nélkül magukban foglalják, hanem azért, mert a Szentlélek sugallata által Íratván, Isten maga a szerzőjük.1

Azért épen semmit sem használ azok véleményére nézve az, hogy a Szentlélek embereket használt az Íráshoz mintegy

— 30 1 Conc. Vat. Sess. III. Cap. II. de revei