Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István

361

nem bizalmatlanul, hanem teljes lélekkel és készségesen keli mindenben engedelmeskedni. E tekintetben fontolják meg. mily veszélyes a keresztény egységre az, hogy mindenféle téves nézetek, az egyház helyes fogalmát elhomályosították, megsemmisítették. Ez ugyanis, a teremtő Isten akaratából és rendelkezéséből, a maga nemében tökéletes társaság, melynek tiszte és hivatása az emberi nemet az evangéliumi parancsokra és intézményekre megtanítani és az erkölcsök tisztaságának megvédésével és a keresztény erényeknek gyakorlásával, arra a boldogságra vezérelni, amely az égben minden emberre vár. Mivel pedig, miként mondottuk, tökéletes társaság, nem kívülről nyert, hanem Istentől beléoltott és természetével járó életerőt rejt magában; s ugyanazért veleszületett joga van törvényeket hozni s következéskép azok hozatalában senkinek sincs alávetve és a jogkörébe tartozó minden dologban szabadnak kell lennie. De ez a szabadság nem olyan, hogy bármely irigységre vagy féltékenységre okot adna, mert az egyház nem hatalomra törekszik és nem szenvedély vezérli, hanem egyedül azt akarja, azt óhajtja, hogy az emberekben fentartsa a kötelességszerü erényeket, s ekként ez úton örök üdvösségükről gondoskodjék. Azért előzékenységet és anyai gyengédséget szokott használni, sőt nem ritkán megtörténik, hogy tekintettel az állami viszonyokra, nem él jogával, miként ezt az államokkal többször kötött egyezmények eléggé bizonyítják, még csak távolról sincs szándékában az állam valamit jogából magához ragadni, de viszont szükséges, hogy az állam tisztelje az egyház jogait, s óvakodjék azokból valamit elvenni. És, ha a történteket és tényeket szem ügyre veszszük, minő most az idők járása? Az egyházat gyanúsítani, megvetni, gyűlölni, rosszakaratúlag vádolni igen sokan megszokták, s ami érméi is súlyosabb, minden erővel és igyekezettel azon vannak, hogy az állami kormányhatalom szolgájává tegyék. Innét van javainak elvétele és szabadságának korlátozása; innét a papi pályára való előkészítés elé gördített akadályok, a papság ellen hozott szigorú kivételes törvények; a szerzetes rendeknek, a kereszténység legerősebb védbástyáinak eltörlése és kitiltása ; egyszóval a regalisták követelményeinek legélesebb alakban