Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István
mely az egyház ; s nem szerezhetik meg Krisztus igaz hitét, ha annak törvényes, Péterre és utódaira ruházott tanító hivatalát megvetik. Megértették, hogy a római egyház az igazi egyháznak megtestesülése, mely magán hordja az Istentől, mint szerzőjétől nyert ismertető jeleket, miért is sokaD vannak közöttük, kik éles ítélettel és beható tekintettel kutatva a hajdankort, a római egyháznak az apostoloktól való leszármazását, hitágazatainak épségét és fegyelmének állandóságát kiváló iratokkal megvilágították. Azért testvéreink, kik már három század óta elszakadtatok tőlünk a keresztény hitben és ti mindnyájan, kik később bármely okból eltávoztatok tőlünk, nem annyira szavunk, mint inkább szívünk hí benneteket, hogy e férfiak példáját kövessétek. Siessünk mindnyájan a hitnek éa az Isten fia ismeretének egységére.1 Engedjétek meg, hogy erre az egységre, mely a kath. egyházban sohasem hiányzott és semmikép sem hiányozhatik, hívjunk benneteket és szeretettel nyújtsuk felétek jobbunkat. Már régen hí benneteket az egyház, a közös anya, testvéri sóvárgással várnak az összes katholikusok, hogy ugyanazon evangélium, ugyanazon hit, ugyanazon remény vallásával tökéletes szeretetben egyesülve, velünk együtt tiszteljétek az Istent. Az óhajtott egység teljes összhangzatához még hátra van, hogy szózatunk a föld egész kerekségének mindazon lakóihoz forduljon, akiknek üdve fölött gondoskodásunk és gondolataink már rég virrasztanak; értjük a katholikusukat, kiket a római hit vallása, miként az apostoli szék iránt való engedelmességre tanít, úgy Jézus Krisztushoz is csatol. Őket ugyan nem kell a szent és igaz egységre buzdítani, mert annak az Isten jóvoltából már részesei: de figyelmeztetni kell őket, hogy a mindenünnen fenyegető veszélyekkel szemben az Isten legnagyobb jótéteményét tétlenség vagy gyávaság által meg ne mételyez- zék. Azért az összes és egyes katholikus nemzeteknek adott utasításainkból merítsenek magoknak alkalmas zsinórmértéket a cselekvéshez és gondolkozáshoz; s különösen azt tekintsék fötörvénynek, hogy az egyház tekintélyének nem szűkkeblűén, — 360 — 1 Efez. 4. 12.
