Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István
359 Nem kisebb szeretettel tekintünk ama népekre, amelyeket újabb időben szakított el a római egyháztól az időknek és dolgoknak bizonyos szokatlan fordulata. A múlt idők különféle eseményeit a feledésnek átadva, emeljék gondolataikat az emberi dolgok fölé, s egyedül az igazság és üdvösség után sóvárgó lélekkel tekintsék a Krisztus - alapította egyházat. Amelylyel ha összehasonlítják saját gyülekezeteiket és szemügyre veszik, miként áll azokban a vallás ügye, könnyen meg fogják engedni, hogy sok és a legnagyobb dolgokban, megfeledkezve a régiekről, különféle új tévelyekbe jutottak, s nem fogják tagadni, hogy az igazságnak örökségéből, amelyet az újítások szerzői a szakadásban magokkal vittek, a bitnek majdnem semmi biztos és tekintélylyel felruházott formulája sem marad meg nálok. Sőt már oda jutottak, hogy sokan nem félnek magát az alapot feldúlni, amelyen a halandók egész vallása és minden reménye nyugszik, a mely nem más, mint az üdvözítő Jézus Krisztus isteni természete. S míg azelőtt az ó- és újszövetség könyveit isteni sugallatból írottaknak mondották, addig most azoktól e tekintélyt megtagadják, ami természetesen szükségképi következése volt ama szabadságnak, hogy a Szentírást mindenki saját felfogása és ítélete szerint magyarázhatja. Innét van az, hogy minden más cselekvési törvény elvetésével, mindenkinek egyedüli vezére és életszabálya a saját lelkiismerete; innét vannak az egymással ellenkező sokféle vélemények és felekezetek, amelyek igen gyakran a naturalismus és rationalismus nézeteit teszik magukévá. Amiért kétségbeesve a nézetek megegyezése felöl, már a testvéri szeretetben való egyesülést hirdetik és ajánlják. Nagyon helyesen; mert mindnyájunkat a kölcsönös szeretetnek kell egyesítenie. Hisz leginkább ezt parancsolta Jézus Krisztus, s követői ismertető jelének azt mondotta, ha egymást szeretik. De hogyan egyesítheti tökéletes szeretet a lelkeket, ha az elméket nem teszi egyetértőkké a hit? Ezek okokból azok közül, kikről beszélünk, igen sokan, józan ítélettel s az igazságra törekedve, az üdvösség biztos útját a kath. egyházban keresték, mert belátták, hogy semmikép sem egyesülhetnek Jézus Krisztussal, a fejjel, ha nem ragaszkodnak testéhez,
