Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában

29 értelemmel, mert szent Tamás tanítása szerint «azokban, amik nem szükségszerüleg tartoznak a szent hithez, a szen­tek ép oly különböző nézeteket vallhatták, mint akár mi».1 Ugyanő más helvtt mély bölcseséggel így oktat: »Szerintem biztosabb, hogy az olyan dolgokat, amiket a bölcselők min­denha egyértelműkig vallottak s amelyek szent hitünkkel nin­csenek ellentétben, nem kell oly biztosra venni, hogy a böl­cselők cége alatt befogadtatván, mintegy hitelvekké váljanak; sem mintha a hittel ellenkező dolgok volnának, támadni nem kell, nehogy alkalmat adjunk e világ bölcseinek a szent hit tudományának megvetésére».1 2 Igaz, hogy arról, amit a ter­mészettudósok érvekkel mint biztosat be tudnak bizonyítani, a Szentírás-magyarázónak ki kell mutatnia, hogy a helyesen ér­telmezett írással nincs ellentétben ; azonban ne feledje, hogy megtörtént már, hogy amit ők nem egyszer biztos igazságnak tartottak, kétségbe vonatott és megcáfoltatott. Ha pedig a természettudományi irók tudományuk körét átlépve a bölcse­let határát kezdik felforgató véleményeikkel tarolni, a hittu­dós értelmező bízza a bölcselőkre a cáfolatot. Ugyanezeket jól lehet alkalmazni a rokon tanulmányokra is és különösen a történelemre. Mert sajnos, sokan vannak, akik az őskor em­lékeit, a népek szokásait és intézményeit s más hasonló dol­gok nyomait nagy igyekezettel felkutatják s kiadják, de igen gyakran azzal a szándékkal, hogy a Szentírásban felkutassák a tévedés foltjait s így azok tekintélyét egyes részeiben gyen­gítsék s ingadozóvá tegyék. S ezt akárhányan nagyon ellen­séges lelkülettel s kevésbbé méltányos szándékkal teszik, mert a profán könyveknek s a régi okmányoknak oly feltétlenül hisznek, mintha ezekhez a kételynek még árnyéka se fér­hetne, a Szentírás könyvéből pedig, sokszor a tévedésnek puszta gyanúja miatt, sőt ennek elbírálása nélkül minden hitet megtagadnak. Megeshetik, hogy némely könyvirók által írott példányokban egyes botlások fordulnak elő, amit meg­fontolással kell eldönteni, s addig el nem fogadni, amíg min­1 In Sent. II. Dist. II. q. 1. a 3. 2 Opusé. X.

Next

/
Thumbnails
Contents