Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Székely István: Középponti és egyházmegyei papnevelés

304

tanúinak, egymáson buzdulnak s nemes versenyre kelnek. Már maga a bizalom, mely kiválasztásukban nyilvánul, felébreszli bennök azt a tudatot, hogy ők valamire képesek, hogy esetleg nagyobbakra vannak hivatva s épen azért a hozzájuk kötött várakozásnak meg kell felelniök. Az ország különböző vidékeiről, sőt esetleg több országból egybesereglett ifjak társaságában tágul a látkör, sok előítélet, nemzetiségi elfogultság eloszlik, fiatalkori barátság ébred távoli vidékek papjai közt mely később is állandó érintkezésnek és hasznos együttműködésnek alapja lehet. A középponti papnevelöházak rendesen nagy városokban vannak, — Budapesten, Bécsben, Rómában, Innsbruckban stb, — hol a növendékek közelebbről szemlélhetik a politikai, szellemi vagy egyházi életet, sokat látnak, hallanak, ami szellemüket, kedélyüket, ízlésüket, életrevalóságukat fejleszti, bennök maradandó hatásokat ébreszt, s általában egész életük műveltségére kihat.

A külföldön nevelt növendék pedig épen mint világlátott ember tér haza. Az idegen tudomány, műveltség kincseit hazahozza, hogy nemzete javára értékesítse. Megtanulja idegen nemzetek gyermekeiben is az embert becsülni és sokkal jobban átérzi a katholicismus egyetemességét, jobban lelkesül az emberiség közös céljai iránt, mint az, ki soha a vármegye határán túl nem volt. Egészen más látóköre van a szűk udvarba zárt madárnak, és a bércről bércre repkedő sasnak. Hogy pedig a külföldi nevelés folytán hazafias érzése szenvedne, az üres beszéd. Aki az idegen föld szépségét látja, azért mindig visszavágyik szülőföldére s csak annál jobban érzi, hogy «a nagy világon e kívül, nincsen számodra hely.» És mikor a külföld fényoldalait megismerjük, megismerjük árnyoldalait is ; az idegen emberekben erények mellett hibákat is fedezünk fel. S már akár igazunk van, akár csak szívünk csal meg, de a tanulság, melylyel haza érünk mindig csak az, hogy extra Hungáriám non est vita. és hogy nincs párja a magyar embernek. Különben ismeretes tény az is, mely minden elméletnél többet bizonyít, hogy a külföldön nevelt papokból rendesen ugyancsak kuruc magyarok válnak.

Mindezek az okok nagyon hathatósan szólnak a közép-