Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Székely István: Középponti és egyházmegyei papnevelés
305 ponti papnevelés mellett. Valljuk meg azonban, hogy a középponti papnevelőkből egy igen nagy baj is származik és pedig azoknak a vidéki theologiai intézetekre való visszahatása által. Ugyanis a középponti papnevelők némileg leszállítják az egyházmegyei papnevelők niveauját. Elvonják ezektől a legjobb tehetségeket, kik hivatva lettek volna társaiknak buzdításul és példaképül szolgálni. Ezáltal némelyik osztály gyenge marad, úgy hogy a tanár minden fáradsága meghiúsul és nem csoda ha kedvét veszti. Legnagyobb baj azonban az. hogy a középponti papnevelők intézménye folytán a növendékek még mielőtt arra elég alap volna, két kategóriába soroztainak: az elite-be és a közönséges papnövendékek osztályába. Ezen selectio folytán az otthon maradt növendékekben rendesen az a hibás meggyőződés ver gyökeret, hogy csak azok vannak tudományra és kiválóbb szerepre hivatva, akik a középponti nevelőintézetekbe kerülnek, míg a többiek előtt örökre el van zárva az elöhala- dás útja, ők a tanító egyházban csak közlegényeknek vannak praedestinálva. Bármily hibás és veszedelmes e felfogás, de tényleg megvan és pedig roppant kárára az egyházi tudománynak. Mert ma már az egyházmegyei theologiai intézetekben is (egv-két keleti nyelvet kivéve) meg lehet szerezni mindazokat a tudományos ismereteket, melyeket az egyetemek nyújtanak. Kellőleg képesített tanárok, továbbá nagyrészt az egyetemen is használt tankönyvek vannak; az előadott tananyag terjedelme is rendesen egyforma az egyetemeken és a vidéki szemináriumokban. Ennélfogva tehetség és szorgalom mellett a házi szemináriumban nevelt növendék is épen annyira viheti, mint az, ki egyetemen végezte tanulmányait — habár az utóbbinak feladata egyben-másban meg is van könnyítve. Az az idő, mikor a vidéki szemináriumok csak hiányos vagy tökéletlen theologiai ismereteket nyújtottak, lejárt. És tényleg az egyetemek a vidéki theologiai intézetek bizonyítványait elfogadják, az ott végzett növendékeket, ha jelentkeznek, szigorlatra bocsátják. Az életben pedig a vidéki szemináriumok növendékei mindig erősebb és erősebb konkurrenciát csinálnak a középponti intézetekben nevelt papoknak. r Hittudományi Folyóirat• 1804. 20
