Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról
302 egyszerű hűtlen elhagyást (98. §.) választani, mert hát ennél egy évig várni kell. A férj jól elveri a feleségét tanuk előtt, vagy csinálnak egy kis házasságtörést. Akkor hát megvan a vétkesség. «A ki a válási problémát a szigorú jog elvei szerint akarja megoldani, az maradjon meg a felbonthatatlanság mellett» — mondja Sztehlo. Ez az egyedül logikus megoldás. A vétkesség elve nem alkalmazható kizárólag, mint azt ép most, láttuk. Amint egyszer kimondtuk a válás elvét, azonnal meg kell engednünk, hogy a házasság bármikor a felek közös akaratából felbontható legyen. Ez utóbbi azonban, mint Szilágyi helyesen kimutatta, erkölcstelen állapot volna. Tehát nem marad egyéb hátra, mint a felbonthatatlanság mellett maradni. A szabad akaratú elválás nem akadályozható meg semmiféle házasságjogi rendszerben, mely a felbonthatóság elvén épült. Mert minden ilyen rendszerbe az elválási okok közé egy generalis clausulát kell bevenni, pl. «engesztelhetetlen gyülölség». De az ilyen generalis clausula csak képlet az összebeszélt elváláshoz. Generalis clausulára pedig, vagy egy olyan válási okra, mely alá minden képzelhető eset foglalható, szükség van. Mert ha csak specialis válási okokat sorol fel a házassági törvény, akkor mindig az a kérdés támad : miért épen ezek a válási okok ? és miért csak ezek ? A tények logikája tehát ezen alternativa elé kényszeríti a törvényhozót: vagy felbonthatatlanság, vagy erkölcstelenség. Tertium non datur. És azt is mondja a tények logikája: vagy egyházi házasság, vagy erkölcstelenség és vallástalanság. Ha pedig véletlenül a polgári házasság mellett tud is létezni vallásosság, az nem az állam és a polgári házasság érdeme, hanem az egyházé, mely a polgári házasság dacára tud befolyást gyakorolni a lelkekre. Budapest. Notter Antal.
