Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról
300 világiakat kizárták a pártból, de a papoknak megengedték, hogy bent maradhassanak. Különben a haldokló ágyánál is maga fölött látja a pap a rendörállam büntető kezét. Mert a javaslat szerint a pap igazolni tartozik eljárását, be kell bizonyítania, hogy az egyik házasfelet csakugyan a halál fenyegette. A vélelem tehát nem az, hogy nem forog fenn bűntett, hanem az, hogy a pap bűntettet követett el s így a papnak kell magát tisztáznia. Ez persze in concreto néha nehezen fog sikerülni, mert a halálos veszedelem fenforgása nem mindig evidens és nincs is mindig orvos jelen, aki bizonyítványt adhatna a halálos veszély fenforgásáról. VII. Egyik sarkalatos rendelkezése a Szilágyi-féle javaslatnak a felbonthatóság törvénybe iktatása. Ezzel az elvvel nagyon furcsán vagyunk. Furcsa maga az elv és furcsa az a mód, ahogy azt nálunk keresztül akarják vinni. Tudvalevőleg eddig a katholikusok házassága felbonthatatlan, a protestánsoké pedig felbontható volt, még pedig a leglazább értelmezés szerint. A Szilágyi-féle javaslatnak választania kellett a katholikus meg a protestáns elv közt; természetesen a felbonthatóságot választotta. De hogyan ? Ha a felbonthatat- lanságot iktatják törvénybe, megsértik a protestánsok eddigi szabadságát és dogmájukat. Megsértik a dogmájukat, mert a protestáns ember ugyan nem köteles a házasságát felbontani, de a protestantizmus dogmatikája szerint a házasság felbontható, minek következtében a jogi intézménynek is ezt a felfogást kell kifejezésre juttatnia; szóval a protestánsoknak joguk van arra, hogy — ha kívánják — házasságukat felbontathassák. Ezért a vallásegvenlöség elve mellett nem lehetett volna a protestánsokra ráoktroyálni a katholikus házasságjogot. Viszont a katholikusokra nem lehetett rákényszeríteni a felbonthatóság elvét. Ilyen kényes dilemma előtt állott az igazságügyminiszter. S valóban eredeti az a mód, melylyel a dilemmából menekült. Nem akarta megsérteni se a katholikusokat, se a protestánsokat, tehát — megsértette mind a kettőt, vagyis az
