Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról
299 hogy a polgári házasság nem népszerű intézmény, és hogy a a közvélemény nagyobb súlyt fektet az egyházi házasság- kötésre, mint a polgári kötésre. A tilalom egyszerű kimondása természetesen hiába volna, kell azt még büntetőjogi szankcióval is ellátni. A házasuló felekkel az állam nem mer kikötni, ép úgy mint az 1868: Lili. te. 12. §-ának megszegéséért nem a szülőket meri büntetni, kik a gyermeket a kath. paphoz viszik. Az állam a papok ellen fordul. A büntetéssel a papot,sújtja, aki a februári rendeletet megszegi, vagy a jelen törvényjavaslat szerint, aki az egyházi esketést a polgári házasságkötés előtt végzi. Persze, hogy könnyebb a papokat büntetni. Jobban lehet őket szemmel tartani és kisebb számban lévén, mint a világiak, a kérdéses § megszegésében könnyebben lesznek «visszaeső» bűnösök s így a maximális büntetéssel is lehet őket elrettenteni, holott a házasulok maguk nem igen jutnak abba a helyzetbe, hogy a törvényszegést ismételhessék. Az állam szempontjából tehát mindenesetre praktikus dolog a papok ellen fordulni. De hogy igazságos-e éf jogilag helyes-e, az egészen más kérdés. És vájjon méltányos eljárás-e az egyház közegeit büntetéssel sújtani, mikor másrészről az állam ugyanezeket a közegeket felkéri, hogy jövőben is legyenek szívesek ápolni a házasság valláserkölcsi alapját? De nemcsak következetlen az állam akkor, mikor a polgári kötéshez fűzött semmiségi szankció mellé még — és pedig harmadik személyek irányában — büntetési szankciót is csatol: a büntetési szankcióban sem marad következetes. A javaslat szerint ugyanis a halálosan beteg felet a pap összeesketheti a másik féllel a polgári kötés előtt is. Miért ? Hiszen polgári következményei nincsenek ennek az egyházi kötésnek! Tehát csak a beteg lelki ismeretének megnyugtatásáról, megvigasz- talásáról lehet szó. Ámde mióta tiszteletreméltóbb a beteg ember lelkiismerete az egészséges ember lelkiismereténél? A kormány itt ép úgy statuál ellentétet a beteg és az egészséges emberek lelkiismerete közt, mint a hogy a szabadelvű pártban ellentétet statuáltak a papok és a világiak lelkiismerete közt, midőn a Wekerle-féle egyházpolitikát nem helyeslő