Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról
298 ben összefér-e az igazsággal és az erkölcsi törvénynyel, az ismét más kérdés. Ez a moralitás és a célszerűség kérdése, de nem a souverainitasé. A legnagyobb képtelenség tehát azt mondani, hogy a házasságjog államosítása az állami souverainitás követelménye. VI. Az eddigiekben foglalkoztunk a Szilágyi-féle törvényjavaslat legfőbb alapelvével: az állami házassági joggal. Nézzük most a javaslat többi elveit. A 45. §. szerint a házasságot polgári közeg előtt kell megkötni. A nem polgári közeg előtt kötött házasság semmiféle vonatkozásban sem tekintetik házasságnak. Szóval az állami házassági jog a kötelező polgári házasság alakjában mutatkozik, miáltal a katholikus egyházjoggal lehető összeütközések a maximumra emeltetnek. Tisztán jogi szempontból érthető az az intézkedés, hogy a nem polgári közeg előtt kifejezett házassági consensus az állam előtt nem létezőnek tekintetik, szóval, hogy a polgári kötésről szóló §. semmiségi szankcióval láttatik el. De már nem érthető a javaslatnak az az intézkedése, mely szerint a felek kötelesek először a polgári hatóság előtt megjelenni, és csak azután — ha kedvök van -— a pap előtt is megjelenhetnek. Hogy tilthatja meg az állam az előzetes egyházi esketést, mikor egyébként arról tudomást nem vesz?! Ha a felek polgárilag megkötik a házasságot, akkor az államnak mindegy lehet, hogy azonkívül mennek-e a paphoz és mikor mennek; mert ha nem mennek, megvan a joghátrány: az állami érvénytelenség. A legnagyobb következetlenség és igazságtalanság tehát a polgári házasságot megelőző esketést eltiltani. A javaslat indokolása azt mondja, hogy ez az intézkedés szükséges, hogy a polgári kötés megtörténése biztosítva legyen. Ezzel azonban félelmet árul el az iránt, hogy a házasulok önszántukból talán nem jelennének meg a polgári hatóság előtt, megkötnék a házasságot egyházilag, a polgári kötést pedig mellőznék. Ez azonban más szóval annyit jelent,
