Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról
294 elvégzésén fordul meg a dolog (hiszen azt egy felfogadott gazdaasszony is megteheti), hanem a hitvesi szeretet, tehát a lelki mozzanat a fő és minden egyébnek az alapja; 4. ebből folyólag a váltóadós fizetését általában lehet surrogálni s csak kivételesen nem lehet, pl. ha nincs vagyona, de akkor az ö akarata sem segítene; holott a hitvesi szeretetet soha és semmivel sem lehet helyettesíteni; 5. a jogi kötelmeknél ami az egyik fél joga, nem ugyanaz az ö kötelme is. Pl. az adásvételnél az eladónak nem az a kötelessége, ami a joga, t. i. hogy a vételárt követelje, és a vevőnek a joga: hogy a vétel tárgyát átvegye, nem egyúttal az ö kötelessége is. Mig ellenben a házas élet a házasfelek mindegyikének joga és kötelessége egyszerre. Hiába hivatkozik az indokolás arra, hogy a gyámot sem lehet hűségre perelni. Mert a gyám a szülőt helyettesíti, tehát kötelességei ugyanolyan jellegűek, mint a szülőéi, vagyis erkölcsiek. Látható tehát, hogy a házasélet kötelmei erkölcsi jellegűek s legfölebb tágabb értelemben s mellékesen jogi jellegűek, amennyiben az erkölcs és a jog tulajdonképen nem is két élesen különválasztott dolog, hanem összefüggő két birodalom, összefolyó határokkal. Ha pedig a házassági kötelmek kiválóan ethikai jellegűek, azokat észszerűen csakis az egyház otalma alá lehet helyezni. Az állam nem tudja ezeket a kötelmeket a kellő szentesítéssel ellátni és nem tudja surrogálni. Ami pedig a házassági kötelmek megszegése esetére bekövetkezhető jogbotrányt, t. i. a házasság felbontását illeti, az a legtöbb emberre nézve nem is büntetés, hanem praemium. Tehát a puszta ész álláspontján is azt kell követelnünk, hogy a házassági ügyek az egyház körébe tartozzanak. IV. A Szilágyi-féle javaslat indokolása maga is súlyt fektet az egyházak további közreműködésére a házasságok terén. Szilágyi is beismeri, hogy a vallásnak sokkal nagyobb hatalma van a házasságügy terén, mint az államnak. De ha az
