Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról

«Auctorem fidei» bullában, IX. Pius pedig a «Quanta cura» körlevéllel (melyhez a «Syllabus» volt csatolva) kárhoztatta azt a tant, hogy a házasság saját természeténél fogva a vi­lági hatóság elé tartozik. De liberálisaink, mikor sarokba szoríttatnak, így szólnak: Hogy a házasság az egyház jogkörébe tartozik, azt mi is meg­engedjük. De azt állítjuk, hogy nem csak az egyház hatás­körébe, hanem az állam jogkörébe is tartozik. Mint szentség az egyházhoz, mint polgári jogügylet az állam hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben mindenekelőtt utalunk arra a katholikus tanra, hogy a keresztények közt a házasság csak szentség lehet. Az érvényes házasság lehetetlen, hogy szentség ne legyen és az egyház elvetette azt a tant, mely szerint a szentség a szerződés mellett csak járulékos (accessarium) valami. Ennek folyománya, hogy az érvényes házasság csak abban a jrilla- natban keletkezik, mikor a szentség létrejön, tehát nem a polgári kötéskor. Tehát a polgári házasság nem valódi házasság. Mellőzve a szerződés és a szentség között levő viszony­ról szóló, hittudományi tant, pusztán arra utalunk, hogy a házasság természeténél fogva az a hatalom, amely jogosítva van a házassági ügyekben intézkedni, az egyúttal kizárólag jogosult ezen a téren. Mert minő képtelenség a házasságot mint jogviszonyt különválasztania házasságtól mint szentség­től ! Milyen visszásság, két különböző hatalomra bízni a házas­sági kötelék szabályozását, miáltal lehetővé válik az, hogy a két hatalom intézkedései egymással homlokegyenest ellen­keznek ! Akik a házasságban a szentség és a szerződés elválaszt- hatóságát tanítják, azok különben is csak a házasság megkö­tésére nézve tudják doctrinalis igazolását adni a polgári há­zasságnak. Csakhogy a polgári házasság nemcsak a házas­ságkötésre hanem — s ez a tő — a bíráskodásra is vonatkozik. Ha a házasság keletkezésében különvált dolgok volnának is a szentség meg a szerződés, bizonyos, hogy a há­zasság létrejötte után a keltő összeforr és nem lehet az egy­•Hittudmá/nyi FoolyóiraU 1804. 19 — 289 —

Next

/
Thumbnails
Contents