Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Notter Antal: A polgári házasság törvényjavaslatáról
290 ppgps házassági viszonyt két különböző hatalomnak egymástól eltérő elvek szerint való bíráskodása alá bocsátani. Ez ép olyan képtelenség, mint amilyen képtelenség jelenleg a vegyesházassági perekben az az intézkedés, hogy mindenik félre nézve külön bíróság mond Ítéletet, különböző elvek szerint. Ha az állam bizonyos házasságokat nem ismerne el pol- gárilag érvényeseknek, vagyis bizonyos házasságokról nem venne tudomást, szóval a polgárilag érvényes házasságok körét szükebbre szabná, mint amilyen az egyházilag érvényeseké, de mégis úgy, hogy a polgárilag elismert házasságok mindenkor egyházilag is érvényesek volnának, — ennek volna értelme. De hogy az állam olyan nemi viszonyokat tekintsen házasságoknak, melyeket az egyház nem tekint azoknak, ez helytelen, mert a házasságban az ethikai elem az első, e szerint kell igazodnia a jogi elemnek.1 De úgy is lehet felfogni a polgári házasságot, hogy elismerjük, mikép a házasság vallás-erkölcsi és jogi elemének szétválasztása és különböző hatalmakhoz való utasítása visz- szás tünemény, mely ferde helyzeteket idézhet elő a két törvényhozás eltérései folytán; de bizonyos körülmények közt, nagyobb bajok elhárítása végett az állam a maga számára önálló házassági jogot alkot s az állami és az egyházi házassági jog összeegyeztetését esetröl-esetre a felekre bízza. így felfogva a polgári házasságot, az úgy jelentkezik, mint amelynél az állam bizonyos okokból lemond a valláserkölcsi és a jogi szempontok önhatalmú összeegyeztetéséről és az esetleges összeütközéseket eltűri, noha nem helyesli. Minthogy azonban a felek belátása és szabad akarata nem elég biztosíték arra, hogy a két törvényhozás a házasság terén összeütközésbe ne kerüljön (ami úgy az egyháznak, mint az államnak 1 Windscheid : Pandekten, II. Bd. II. Abth. Die Ehe ist nicht allein, und ist nicht zunächst ein Rechtsverhältnis“ ; sie ist zunächst ein sittliches Verhältnis. Als solches tritt sie mit einer fertigen Ordnung in das Rechtsgebiet ein, und die Aufgabe der Rechtsordnung kann im Ganzen und Grossen keine andere sein, als die, die von dem Sittengesetz geforderte Gestaltung des ehelichen Verhältnisses, so weit sie es ver nag, zur äusseren Erscheinung zu bringen.
