Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről

264

telenítö akadályokat, vagy hogy azoknak felállításában tévedett, ki legyen közösítve.1

S ez nagyon érthető tanítás. Ha ugyanis a házasság, mert szentség, az egyház joghatósága alá tartozik,1 2 akkor világos az is, hogy egyedül az egyház van felruházva a joggal oly feltételeket szabni, melyektől a házasság érvénye illetőleg érvénytelensége függ. De a trienti kánonnal szemben mint állít a polgári házasság pártolója? okvetetlenül az állam részére követeli e jogot s a Syllabusban kárhoztatott eme tant hirdeti : «Az egyháznak nincs hatalma házassági érvénytelenítő akadályokat állítani, hanem ezen jog a polgári hatóságot illeti, melynek a fennálló akadályokat el kell törülnie.»3

E hatalommal az egyház saját jogánál fogva él s nem az államtól vagy a fejedelemtől adott felhatalmazás vagy általuk tűrt jogbitorlás alapján. Világos ez abból, hogy az említett trienti kánonban az egyháznak a hatalma dogma gyanánt van kimondva. Ha már most nem saját, eredeti, hanem mástól nyert jognál fogva élne az egyház e hatalommal, akkor azon esetben, ha visszavétetnék tőle e jog, bizonyára ennek híjával volna, s megszűnnék az egyház ezen ünnepélyes határozatának érvényessége, nem lenne igaz többé a hitelvi definitio, hanem téves; nem lenne az többé kötelező hit tárgya. De a hitelvi határozatok, a definitiók, sohasem szűnhetnek meg igaz, való tartalommal bírni.

Ezért kárhoztatta IX. Pius a következő tételt is: Az egyház a későbbi századokban kezdett házassági érvénytelenítő akadályokat állítani, nem saját jogánál, hanem az állam- iól kölcsönzött jognál fogva.1

1 «Si quis dixerit, Ecclesiam non potuisse constituere impendi- menta matrimonium dirimentia vel in iis constituendis errasse, anathema sit.» Sess. 24, can. 4.

2 L. 7. sz. a.

9 «Ecclesia non habet potestatem impedimenta matrimonii dirimentia iuducendi sed ea potestas civili auctoritati competit, a qua impedimenta existentia tollenda sunt.» Prop. 68.

1 «Ecclesia sequioribus saeculis dirimentia impedimenta inducere caepit, non iure proprio, sed illo iure usa, quod a civili potestate mutuata erat.» Prop. 69. Syll.