Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
262 feleségét és mást vészén, paráználkodik; és aki férjétől elbocsátottat vészén, paráználkodik.»1 «Ragaszkodni fog (az ember) feleségéhez és lesznek ketten egy testben. Azért már nem kettő, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszszák Hogy itt Krisztus a keresztény házasság fel- bonthatatlanságát tanítja és írja elő, azt sz. Pál következőkép bizonyítja: «Azoknak pedig, kik házasságban vannak, nem én parancsolom, hanem az Űr, hogy a feleség el váljék férjétől. Hogyha elválik, házasság nélkül maradjon vagy béküljön meg férjével. És a férfi el ne bocsássa feleségéi .........És az asszony köt ve van a törvényhez, míg férje él.»3 És a rómaiakhoz írt levélben: «Mert a férjnél levő asszony, míg férje él, a törvény által kötelezve van; ha pedig meghal férje, feloldoztatott férje törvényétől. Ugyanazért házasságtörönek mondatik, ha, míg férje él, más férfiúval tart.»4 Ezért mondja a keresztények legfőbb tanítója is, XIII. Leó, általunk föntebb5 idézett apostoli szavaiban: «Miként az evangéliumból tudjuk, Jézus Krisztus isteni tekintélyével jelentette ki s nyilvánosan megerősítette, ..............hogy a házassági kötelék Isten akaratából oly sz oros és szilárd, hogy az semmiféle ember által fel nem bontható, meg nem szakítható.» Továbbá IX. Pius kárhoztatta a Syllabusban a következő tant: «A természeti törvénynél fogva a házassági kötelék nem felbonthatatlan és különféle esetekben a tulajdonképeni elválás polgári hatalom által is szentesíthető.6 Ebből egyelőre csak mostani tárgyunkra vonatkozólag következik, hogy maga a természeti törvény követeli,7 hogy a házasság még a felek közös akaratából se legyen felbontható. • • Luk. 16, 18. 2 Máté 19, 5—6. s Kor. I. 7, 10—11, 39. 4 Róni. 7, 2—3. 6 L. a 14. jegyz. a. 6 «Jure naturae matrimonii vinculum non est indissolubile et in variis casibus divortium proprie dictum auctoritate civili sanciri potest.» Prop. 67. 7 Ily értelemben szólott VI. Pius is ep. ad episc. Agriae 11. Jul. 1789. : «manifeste patet, matrimonium vel in ipso statu naturae ac sane