Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

237

vasható anon est bonum hominem esse solum» szavai között ellentmondást. Amire Isten a helybenhagyást kimondotta, az önmagában már befejezett mü volt, mit különösen a második és harmadik nap tárgyalása bizonyít. Az ember teremtése azonban az asszony nélkül még nem tökéletes egész; azért mondja ki Istep a «non est bonum» bírálatot, mert még nem tartja a müvet befejezettnek, mert még hiányt lát, már pedig a hiány kétségkívül nem jó, ha igaz az, mit már említettünk, hogy a lét jó, vagy, hogy a jó azonos a lény fogalmával.

A férfi teremtését már tárgyalván, illő, hogy a nő teremtésére térjünk át. Teremtésének tényét és körülményeit a Szentírás e szavai adják elő.

(2, 21.) Immisit ergo Dominus Deus soporem in Adam: cumque obdormisset, tulit unam de costis eius, et replevit carnem■ pro ea, (22.) Et aedificavit Dominus Deus costam, quam tulerat de Adam, in mulierem: et adduxit eam ad Adam.

Nagyon valószínű, hogy a sopor np"T*iri tardémá, alatt

nem keli közönséges álmot érteni. És pedig 1. mert a közönséges fáradtságokozta álom héberül vagy séná-val

T ** “ T **

fejeztetik ki, melynek görögül a &7cvo;, latinul a somnus felel meg; 2. mert a níS'Tiri bizonyos nehéz álmot jelent, (töve DT1 rádam = horkolva, mélyen aludni). 3. Ügy a Vulgata, mint a LXX bizonyos különösebb érteményt tulajdonítanak e szónak, mint szövegeiből kitűnik: sopor = éyurrauns. 4. A természetes álom a fáradtság következménye, a fáradtság a betegség egy neme, a betegségtől azonban, valamint minden egyéb testi gyöngeségtöl az ember az ártatlanság állapotában ment volt. Ez álmot tehát helyesen vélem a LXX nyomán önkívületi (exstatikus) állapotnak nevezni, melyet Isten Ádámra bocsátott.

Ami az oldalborda kivételét és belöLe az asszony alakítását illeti, a biblia világos szavait (Philastrius ellenében) szó- szerint kell magyaráznunk, mert a képletes értelmezés erőszakos volna. Maga Ádám megpillantva az asszonyt e szavakra fakad:

(2, 23.) Hoc nunc os ex ossibus meis et caro de carne mea; haec vocabitur Virago, quoniam de viro sumpta est. Már az