Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
236 alakításánál és fejlesztésénél is. A képzelődés szertelen kicsapongása ez, mely többet akar mondani, mint amennyit a szent szöveg mond, vagy csak meg is enged. Inkább az akarat parancsát látjuk mindenütt teremtési tényezőként közbelépni. A spiraculum _ vitae jelenti az emberi lelket, nismath chajjím, ttvoti £wrk), nem pedig a Szentlelket, mint Philastrius gondolá (haeres. 99.), kit szent Ágoston cáfol, mert a Szentleiket mindhárom nyelv más szóval fejezi ki: mi rúach, llvíOy.z. Spiritus. A zsidók különösen az értelmet, azaz a lélek értelmi részét (anima rationalis) vélik e szavakban rejteni, mi ellenben általában az egész lelket, mely a testet élteti (informálja) értjük, nem pedig annak csak valamely nyilvánulását. Cáfolásra sem méltó azon eretnekek tévelye, kik a lélek teremtöinek az ana-yalokat tartják. (Seleucianusok. Aug. de haeres, c. 59.) Masculum et feminam creavit eos Ha pusztán e rövid szavak után indulnánk, melyek az 5. fej. 2. versében ismétlődnek, akkor könnyen hitethetnök el magunkkal, hogy a férfi és nő teremtése egy időpontba esett. A 2. fejezet bővebb előadásából azonban reájövünk a tény valódiságára, mely az említett két helyen mellőztetik. Ezen előadás szerint az asz- szony teremtése nemcsak hogy idörendileg követte a férfi teremtését, hanem mi több, Isten már a férfi létének föltételeiről is gondoskodott — a paradicsomban helyezvén öt el. Sőt időközben a közötte és teremtménye között való viszonyt is rendezte az erkölcsi parancs kiadásával, mely a paradicsom fáinak élvezetére vonatkozott; hozzávezette az állatokat első sorban megnevezés végett, de másrészt azon célból is, hogy az ember tapasztalván az állatok nemi különbségéi, egyedüllétének öntudatára jöjjön; legalább Istennek e mozzanatot megelőző monológja e mellett látszik tanúskodni: «Nem- jó — úgymond — az embernek egyedül lenni, alkossunk neki hozzá hasonló segítőt;» az állatok megnevezése után pedig olvassuk: «Adómnak pedig nem találtatik hozzá hasonló segítőtársa.» Figyelmeztetünk, hogy senki se lásson Isten már többször ismételt «vidit, quod esset bonum» és a 2. fejezetben ol-
