Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
234 azon természet fölötti, adományok, melyek az embert Istennek nem annyira alattvalójává, mint inkább barátjává teszik. Huszonhetedik vers. Et creavit Deus hominem ad imaginem suam, ad imaginem Dei creavit illum. így olvassuk az első fejezetben ; a második fejezet jelentése e teremtés módját is előadja: (2, 7.) Formavit igitur Dominus Deus hominem de limo terrae et inspiravit in faciem eius spiraculum vitae et factus est homo in animam viventem. Ismét, még pedig már harmadízben találkozunk a X"l3 T T szóval; tehát teremtésről van szó, az Isten közvetetten teremtő ereje működik, Isten valami újat, eddig nem létezőt létesít. És vájjon mi ez? Hisz az anyag, melyből a második jelentés szerint az embert alakította 0^*1 vajjícer), már létezett! Igenis létezett, de nem létezett az embert emberré tevő rész (pars informans), az emberi lélek. Állati lélek már létezett es ez eléggé bizonyítja az emberi és állali lélek közt való különbséget. Különbözik amaz ettől épen az isteni képmás által. Igen ám, de amit az 1, 27. a igével fejez ki T T T : vajjibhro). azt a 2, 7. versben a jácar, alakítani ("1^"^) igével találjuk kifejezve. Ebből két egyenlően kedvezőtlen következtetést vonhatunk. Vagy a két ige jelentése azonos és akkor a KIS ige nem a teremtés, hanem az alakítás tényének T T kifejezője, vagy az idézett két hely csakugyan két egymástól elkülönítendő tényt ír le. Mindkettő az eddigiek ellen szól. Igen! vonhatnánk ilyen következtetést, ha orrunknál tovább nem látnánk, különben nem. Ugyanis az első idézet az emberről szól, már pedig az embert csakugyan teremteni kellett; a második jelentés említett céljához képest az ember teremtésének tényét felbontja az ember lényegét képező két tényező szerint a test alkotására és a lélek belehelésére. A formavit ige tehát, mint józan felfogással kiki azonnal észreveheti, csak a testre vonatkozik, már pedig a testet teremteni csakugyan nem volt szükséges, mert a test anyag, az anyag pedig már teremtésre nem szorul, hanem csakis alakításra,
