Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
annál kevésbbé, mert a természetes alulról fölfelé haladás csak ott természetes és szükséges, ahol lehetséges. Nem mellőzhetünk az állatvilág tárgyalásánál egy újabb elméletet, melynek atyja Daruin Károly, az angol természetbúvár. De mit mondjunk az elméletről, melyet az említett természettudós különösen két nagy feltűnést keltett müvében (Origin of Species és Descent of Man) iparkodik megállapítani ? A theoria, amennyiben az állati szervezetek egymásból és egymásba való fejlödéséröl'szól. igen szép, de semmiben sem szenved oly hiányt, mint komoly érvekben és semmiben sem oly gazdag mint élénk képzelődésben. Mert a lehetséges, valószínű, kitagadná, stb. kifejezések érvet egyáltalában nem rejtenek magokban. Az állatok természetes sorozatának két egymás mellett álló tagja csakugyan igen szép átmenetei mulat egymásba, de ez nem bizonyíthatja az egymásból való «természetes» átfejlö- dést, mert ha lehetett ily fejlődés a keletkezésnél, miért nem lehet most? Azt csak nem mondhatjuk, hogy a keletkezéskor más természeti törvények dívtak, mint most, mert ez annyit tenne, hogy a jelen természeti rend törvényei a keletkezésnél nem voltak azok, amik most, hanem mások. Én születésemkor nem voltam én, hanem 5! Képtelen badarság! A természet rendjében nincs divat! Az egyes fajok egymásból való természetes fejlődése tehát lehetetlen, mert tapasztalásunk szerint semmi faj sincs, mely akár a természetes nemzés útján magánál tökéletesebbet létesítsen, akár a «létért való küzdelemben» (!?) tökéletesebb fajba fejlődjék át. A keresztezés által csak a keresztezett két faj tökélyeit hozzuk egy eg vedbe, mely tegtöbbször további szaporodásra képtelen, tehát meddő, mint pl. az öszvér. De hiába is kereszteznénk két véglényt, soha sem lenne az eredmény még csak egy parányi szúnyog sem. Ami pedig a Darwin theoriájába belopott létért való küzdelmet illeti, nem más az, mint látszólagos szellemessége által vakító szóvirág, mert egyáltalán nincs bebizonyítva az ily küzdelemnek még csak valószínűsége sem, hanem inkább az ellenkezőt észleljük. A vízből kiemelt hal soha sem fogja elveszteni- 215 —