Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

206

Tehát föllép az állatélet! A körülmények már kedveznek neki. léte biztosítva. A természet fejlődésében észlelt egymásután, a tökéletlentől a tökéletes felé itt sincs mellőzve. Mert az állatvilág legalsó osztályai csakugyan a vízben tenyésznek. A tenger fenekén találhatók azon állatok, melyeket néha a növénytől is nehéz megkülömböztetnünk s melyek mintegy kitöltik azon űrt, mely a növény és az állatvilág közt tátonghatna, hogy a természetben semmi ugrás, semmi megszakítás, semmi hézag se legyen.

A Szentírás hozzáteszi «animae viventis», tehát lelhet ad az állatnak, de távolról sem értelmezhetjük e lelket olyannak, milyen pl. az eszes lényé. A «viventis» szó közelebbről meghatározza az anima fogalmat s az állatnak pusztán az élet- leikét tulajdonítja. És a philosophia a Szentírással legszebben összehangzik, midőn az állatnak lelket tulajdonít, mely nem más, mint ösztönnel bíró anyagtalan állag (substantia), mely az állat kivesztével «per accidens» megsemmisül. Az ösztön pótolja benne az értelem és szabadakarat hiányát és teszi. hogy az állat ne legyen pusztán automat gép, milyennek a chemiai és physikai törvények szerint működő növényéletet mondhatjuk.

Producant aquae! Tehát a víz kapott isteni rendelés folytán teremtő erőt?! Hihetetlen! Jól jegyezzük meg, hogy valahányszor a szent szöveg Vulgata fordítását értelmezni akarjuk, az eredeti szöveget mellőzni óriási tévedés volna. Nem szabad az eredeti szöveget mellőznünk különösen ott, a hol nincs hit és erkölcsbe vágó dologról szó, mint pl. e helyütt. Minthogy a pjtf -ról már szóltunk rövid visszapillantás a fentiekre eléggé útbaigazít. Hanem Mózes e helyen igenis azt állítja, hogy a vízi állatok a vízben teremtettek, de nem mást. És az igen természetes, hogy a teremtésnél minden lény leendő rendeltetése helyén, leendő életkörülményei között találja magát. Mily visszás dolog volna a halakat meg teremteni s csak azután helyezni el a vízben. A tengerfenék véglényei mindjárt az alaphoz nőve találták magokat, hasonlóképen sugárállatok is (protorva, radiata); a sósvíz halainak