Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
132 fogják feszíteni a bárányt, ki elveszi a világ bűneit. Kétségbe esve bégéinek az anyajuhok, mert báránykáik mekegés nélkül vesznek el. Nagy ■ vértanúság, kegyetlen látvány. Minden ok nélkül ragadják meg a mészárló kést: egyedül az irigység csikorgatja fogait, mert hisz a most született senkit sem bánt. És mégis látjuk, hogyan gyászolják bárányaikat az anyajuhok. Szózat hallatszik Rámában, sok sírás és jajgatás. Nem rá bízott, hanem teremtett, nem letett, hanem kitett zálogok ezek. Midőn a zsarnok üldözé a kisdedeket, maga a természet lett tanúja a vértanúknak. Az- anya, ki fejének ékességét vesztette el, fejének hajékét szaggatta. Ezer módon kívánta kisdedét elrejteni, s a csecsemő maga jelentkezett. Nem tudott hallgatni, mivel még nem tanulta meg a félelmet. Az anya a hóhérral küzdött: az tartotta, emez húzta a kisdedet. Az anya így kiáltott a hóhérra: mit ragadod el tőlem azt, ki tőlem született? Óvatosan hordoztam, kit te kegyetlen kézzel dobálsz ide-oda ... A másik kényszeríteni akarja a gyermekgyilkost, hogy kisdedével együtt öt magát is ölje meg, és így kiált: Miért hagysz engem, gyermekemtől megfosztva, életben? ha van valami bűn, azt én követtem el; ha pedig bűnt nem találsz, ölj meg gyermekemmel együtt és szabadítsd meg az élettől az anyát is. Ismét másik így szól: Mit kerestek ? Egyet kerestek és mégis sokat öltök meg; azt az egyet pedig el nem érhetitek. Végül a másik így kiált: Meddig késel még világ megváltója, óh jöjj el már, jöjj el! Te senkitől nem félsz; hadd lásson meg téged a katona s kímélje meg a mi gyermekeinket. Így vegyült egybe az anyák keserve s az égbe hatolt a gyermekek áldozata.1 5. A szónok egyébb jellemző tulajdonságai és képességei. Sz. Ágoston egyházi beszédei általában mérsékelt terjedelműek, harminc perc alatt elmondhatók ; Kivételt ezen általános szabály alól csak akkor tett, ha azt vagy a beszédtárgy nagyobb fontossága, vagy hívei óhajtották. Beszédeit elmélke1 Sermo 1. de Innocent.
