Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
129 .•szivünkben a hit tüzének lángját. Nem testünk ég Krisztusért, hanem lelkünk lángol Jézusért. Nem az üldöző gyújtja meg az alám rakott máglyát, hanem az Üdvözítő gyulasztja meg bennem a szeretet lángját. Hogy van tüze az Üdvözítőnek is, ezt az evangéliumból tudjuk, maga az Úr mondja : tüzet hoztam e világra, s mi mást ■akarok, minthogy az felgyúlacljon ? Ez a tűz hevítette ama két tanítványt is, midőn így szóltak: nemde lángolt a mi szivünk, midőn az úton beszélt s megmagyarázta nekünk az írásokat ? E tüztöl felgyúlasztva sz. Lőrinc nem érezte az alatta lobogó tűz égetését; és midőn Krisztus lángjától felgyúladt, nem érezte .az üldöző büntetését.1 4. Beszédeinek irálya. Sz. Ágoston irályának helyes és alapos meghatározása egyike a legnehezebb kérdéseknek. Az ö jól iskolázott, klasz- szikus műveltsége folytonos küzdelemben van a népiesre való törekvéssel. Ugyanis hallgatóinak műveltségi fokát tekintve, nincs oly szerencsés helyzetben, mint nazianzi sz. Gergely, avagy aranyszájú sz. János. Nem Bizánc császári udvara, sem Konstantinápoly müveit közönsége gyűl szószéke alá, hanem Hippo zordabb, érdesebb halászai, tengerészei, egy úgyszólva nemzetközi tengeri kikötő, folyton változó s az ismert világ minden részéből esetlegesen egybesereglett zagyva népkeverék, maga Hippó ősi lakossága a kun és latin nyelv keverékét beszéli. Innen származik az irály egyenetlensége, a szónok folytonos küzdelme önmaga, tárgyá és hallgatói felfogási képessége között. Erről ö maga így szól: Majdnem mindig úgy vagyok, hogy beszédem magamnak sem tetszik, mert folyton a jobb kifejezésekre törekszem, ezt a jobbat sokszor érzem is magamban, mielőtt azt szavakba önteném, s midőn azután mintegy öntudatlanul kimondom, akkor szomorúság fog el, hogy nyelvem nem képes szivemnek tökéletesen szolgálni. Azt •óhajtom, hogy hallgatóm is egészen megismerje azt, mit én 1 Sermo 80. de Sanctis. « WUudományi Folyó irat» 1804 9
