Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
130 tudok, de érzem, hogy nem vagyok képes úgy beszélni, hogy- ezen célt elérjem, az eszme ugyanis villámsebességgel cikázik át agyamon, a beszéd ellenben lassan halad a maga útján, és mig a beszéd leköti figyelmemet, addig az eszme, melyet csak most szemléltem, máris visszavonult csendes rejtekébe.1 Ezen, a szónok ismert szerénységével elmondott önvallomásból azonban nem szabad azt következtetni, mintha sz.. Ágoston lassú, nehézkes beszédű szónok lett volna, mert irálya, bárha egyszerű és természetes, mégis mindazon jó tulajdonságokat bírja, melyek a szónokot nagygyá tehetik. így irályát valóban győzelemre jogosított küzdő irálynak nevezhetjük, mely, miként az éles kard, az ellenfélen mély sebeket vág. Noha többször ismétli is önmagát, ezen ismétléseket oly ügyesen fedi el, hogy élénk képzelő tehetségének erejével az ismétlésekben is mindig új és új eszméket domborít ki. így az alábbi példában az ismétlések dacára folyton fokozódik a szónoki erő : Üldözöm! kegyetlenséged irányomban annyira ragadhat, hogy hazámból száműzhetsz! De hogy megfélemlíthess, oly földre kellene engem száműznöd, ahol nem találhatnám fel Istenemet. De lehet, hogy megölsz. Döntsd romba e testből álló házamat: de én, ki benne lakom, megmenekszem, kiköltözöm belőle s nyugodtan térek vissza Ahhoz, ki az én bizalmam, és többé nem félek tőled.1 2 Miként a latin géniusz különbözik a görögtől, így különbözik sz. Ágoston irálya aranyszájú sz. Jánosétól; beszédeiben nem találunk hosszú, jól tagolt körmondatokat: ellenkezőleg ezek rövidek, de élesen határoltak, világosak és érthetők. Míg aranyszájú sz. János irályában a képzelő erő jut uralomra: addig sz. Ágostonnál az értelem dominál; amannál heves az érzelem: ennél forró a szeretet; a népszerűség annál a képletek és hasonlatok sokaságában és szépségében rejlik : ennél a világos, értelmes gondolat s ennek szabatos kifejezése alkotja a népszerű elemet, pl.: Boldogok, kik abban találják örömüket, ha saját szívükbe vonulhatnak vissza, mert itt semmi 1 De catech. rudib. 2. 2 Sermo 36. 10.
