Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

112

vainkat. Ellenben az irigynek imádságát ellöki magától. Egy lelke volt az atyának és fiának: ami a test tagjainak tulajdona, az lelkeiknek ikertestvére vala. Fiam, mondja, bocsássuk el ezen embert, jutalmul vegye tölünk amit csak akar, mert munkája által sok jóval halmozott el minket. És kérlelni kezdő a munkást, hogy bérének jutalmát vegye el. Testvér, így szól hozzá, vedd el azt, ami a tied s menj békével. Fogadd el jutalmadat, mert nagy irgalmasságot cselekedtél velem és fiammal. Vedd el, mondom, azon kincseket, miket fiammal együtt házamhoz hoztál: mert nem bírjuk másként leróni hálánkat. Most az angyal, kit Isten utasított, hogy ingyen szolgáljon, gondolkozni kezdett a neki szánt jutalomról. Tóbiás, így szól, miért törődtök annyit az én megjut almazásommal? Tartsátok meg azt, mit a mennyei atya nektek adott. Ö az egészség alkotója, én csak gyógyító szolgája vagyok. Nem is képzelitek, hogy miféle munkás segítségére voltatok méltók. Nem féltetek a fogságban elhaltakat eltemetni! Tóbiás! a te cselekedeteid az Űr színe elé jutottak, tudja ö, hogy az étkezésről is elfelejtkeztél, míg csak el nem temetted a halottakat. A te emberbaráti temetéseidért szívesen áldoztam az Istennek; az égi csarnokból engem küldött hozzád munkatársul. Eltemettétek a holtat s a halál fullánkjától sem féltetek. Maga a halott kiáltott értetek Istenhez néma esdeklései- vel. A vakságot csak próbaképen bocsátotta reád az Isten, hogy béketürésedért az ég annál nagyobb dicsfényt hintsen reád. Én Ráfael vagyok, azon hét angyal egyike, kik az Isten dicsősége mellett állunk. Földi jutalomra nem szorulok; gazdaggá tesz engem, hogy az Isten fölsége körében élhetek. Gazdag az, ki engem küldött; megparancsolta, hogy ingyen juttassam hozzád azt, mit ö ingyen adott. Ne is hálálkodjatok nekem, mert én nektek semmit sem adtam a magaméból. Áldjátok az Istent, öt dicsőítsétek, neki adjatok hálát, mert ö tett veletek minden jót. Midőn így hirtelen feltárult előttük az égi titok dicsősége, Rafael arkangyal szavától elrémülve a két Tóbiás a földre roskadt, elnémult remegő hangjuk, mivel eddig nem hallóit hangot hallottak. Mit féltetek atya és fiú? Hogy égi munkástok volt s ennek mint valami munkásnak