Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
Ill őt tehát a zsidók és mondának neki: Meddig tartod függőben lelkünket ? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván. Nem az igazat óhajtották tudni, ők rágalmazásra készültek. Tél vala, s ok fagyosak voltak; hozzá, az isteni tűzhöz járulni restek voltak. Ha áll az, hogy hozzájárulni annyit tesz, mint hinni, akkor aki hisz, hozzája járul: aki nem hisz, eltávozik tőle. A lelket nem a lábak viszik, hanem az indulatok. Jézus szeretete iránt fagyosak voltak, de égtek a vágytól, hogy neki ártsanak. Jóllehet, közel voltak, mégis igen távol voltak tőle: nem járultak hozzája hittel, hanem szorongatták öt üldözéseikkel. Az Úr ajkairól ezt kívánták hallani: Én vagyok a Krisztus: jóllehet Krisztust csak embernek tartották. Szóltak a próféták Krisztusról; mégis Krisztus istenségét sem a próféták irataiban, sem az evangéliumban az eretnekek fel nem ismerték ; még kevésbbé ismerték öt fel a zsidók, mivel fátyol takarja szívüket.1 A Szentírásban rejlő meghaló elemet sz. Ágoston a tökéletesség legmagasabb fokára emelte akkor, midőn beszédes ajkain a Szentírás drámai alakot öltött; midőn a személyeket cselekvésükben mutatja be; midőn az elmúlt eseményeket oly érzékeltető módon mutatja be, mintha a szent cselekmények a hallgatók szemei előtt megújulnának. Sz. Tóbiás, ki ismerte annak titkát, hogy miként kell kenyerét az éhezővel megosztani, munkatársának gyorsan adja ki a jutalmat. A szentírási szakasz felolvasásakor bámulva szemléltük az atya és fia magaviseletét az angyal iránt, kit égi fénysugarak alatt rejtező földi munkásnak véltek. Akit égi fény lelkesített, annak a vakság veszedelme arra szolgált, hogy angyal érkezett bajának orvoslására. íme milyen jó az ima, böjtöléssel s alamizsnával egybekötve! A jámbornak imádsága a mennyország kulcsa. Felszáll az ima, s alászáll az Isten irgalma. Jóllehet e föld távol van a magas égtől, az Isten mégis meghallja a jó lelkiismeretű ember könyörgését; figyelmét nem kerüli el legkisebb fohászunk. Füle meghallja szemeink harmatának hullását; nyögő siralmainkat könnyebben meghallja, mint sza1 Tract. 48. in Joann.
