Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

95

hacsak valaki végzetesen elbízakodva hozzá nem közelít.. Mily esztelen azon ember, kit a leláncolt eb megmar! Ha készakarva és gonosz vágyaktól zaklatva nem mégysz közelébe, ö nem mer hozzád jönni. Ugathat, nyugtalaníthat, de meg nem marhat, hacsak magad is nem akarod. Nem erőszak, hanem csábítás által szokott ártani; a vele való egyetértést nem erőszakkal csikarja ki tőlünk, hanem rábeszéléssel.1 Valamint az. ki nem tud olvasni, midőn egy szépen irt könyv, ben a betűket meglátja, dicséri az író kezét, bámulja a betűk szépségét: de nem tudja, hogy mit akarnak, mit jelentenek a betűk, az ilyen szemeivel dicséri azt, mit elméjével fel nem ért. Más ellenben a művészetet is dicséri, meg az értelmét is felfogja : így tesz az, ki nemcsak lát, mi mindnyájunk tulajdona, hanem olvasni is tud, mit az, ki nem tanult, nem képes, így azok, kik a Krisztus által végbe vitt csodákat látták ugyan, de azok értelmét és jelentését nem értették csodálkoztak a csodák megtörténte felett; mások ellenben csodálták a tényeket, s egyúttal felfogták azok célját. Ilyenek legyün mi is a Krisztus iskolájában.1 2 3 János, a magasztos eszmék hirdetője és az örök és belső világosság éles szemű megfigyelője, sashoz hasonlít. Mondják, hogy a sasok próbára teszik fiaikat, úgy hogy az atya körmei közé ragadva fiát, a nap sugarai ellenébe tartja. Amelyik merészen néz a sugarakba, azt fiának elismeri: amelyik ellenben szempilláival pislog, azt mint fattyat körmei közül a magasságból leveti. Lássátok, mily magasztos igazságot kellett annak hirdetnie, kit a sashoz hasonlítunk: és mégis én is mint valami földhöz tapadt, ki az emberek közt mit sem számít, merészkedem ezen eszmékről beszélni s azokat magyarázni; azt vélem, hogy belőlük némelyeket megértek, midőn gondolkozom, avagy felfogtok ti, midőn azokról beszélek.8

Szónoki szempontból az ellentétek még nagyobb figyelmet és méltánylást érdemelnek mint a képletek és hasonlatok

1 Sermo 197 de Tempore.

2 Sermo 44. de verbis Domini.

3 Tract. 36 in Joann.