Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
91 szakokat, a szentek ünnepeit istenitiszteletében, miáltal fen- tartja híveiben a kereszténység történeti titkainak, és eseményeinek emlékét; 2. mert szervezete nagyobb körvonalaiban hasonló lévén a kathohkns egyház szervezetéhez, úgy tetszik, mintha folytatása volna a reformáció előtti egyháznak, holott valójában nem más, mint ennek torzalakja Midőn a korláttalan szenvedély a katholikus egyházat Angliában bitorlónak mondta ki és kiszorította, helyét állami egyház foglalta el, a katholikus szokások és intézmények álarca alatt. Az anglikán, egyház erőhatalommal foglalta le a katholikus egyház vagyonát, püspöki székeit, templomait, címeit, méltóságait; szentségeit, szertartásait formára megtartotta, de lényegében protestánssá tette. A pápai legfőbb elöljárói hivatal mintájára felségjogot alkotott, amannak paródiáját. Mindazonáltal, mivel az anglikán egyház intézményeit, amelyekkel létezni kezdett, immár három századon át megtartottá, tagadhatatlanul történeti jellegű vallás; de mint ilyen magán viseli protestáns és kathoükus-ellenes jellegét és a katholikus egyházzal szemben mindig tanúsított magatartásával mutatja, hogy az Angliában egykor virágzó egyháznak nem folytatása, hanem ennek romjain szentségtörö kézzel épített új intézmény. Az anglikanismus történeti jellege nem azonosítható a kereszténység történeti jellegével; épen azért,- mivel minden ízében angol jellegű, nincs benne Krisztus egyházának jellege és így bár az angol egyház az összes protestáns egyházak közül legtöbbet tartott meg a katholikus intézményekből és a történeti kereszténység igazságaiból, mégis épen speciális angol, nagyon is előtérbe lépő nemzeti jellegénél fogva legvilágosabban bizonyítja, hogy Krisztus eijye- temes világraszóló egyházához semmi köze, hogy közte és e között hiányzik a szükséges történeti folytonosság. És így az anglikán vallásban őrzött keresztény igazságok, ennek birtokába csak esetleg kerültek, nem kapta azokat Krisztustól, hanem a katholikus egyház által vallott igazságokból, ép úgy, mint annak szertartásaiból vette, kikereste azt, ami neki tetszett és azt tartotta meg, ami ínyére volt és ebben a tekintetben, kisebb-nagyobb mértékben minden keresztény felekezetekhez hasonlít. <
