Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
€$s egy akol lészen és egy pásztor» (Ján. 10. 16.). Ha Péter szava és Péter utódainak szava nem Krisztus szava, akkor nincs «egy akol». amely minden népet képes befogadni és nincs «egy pásztor», aki őre nyájának, hanem sok pásztor van és sok akol. és nincs Krisztus szava,, «amelyet hallgatni fognak», mert egyedül a katholikus egyházban van egység és tekintély, és pedig isteni tekintély, amely — hitünk szerint — Krisztustól sz. Péterre, sz. Péterről római utódjaira száll. Ha áll Krisztus szava, — pedig állnia kell. — akkor csak a katholikus egyházban és annak átöröklödö legtöbb elöljárói intézményében valósult meg eddig és fog valósulhatni ezentúl is az Ö- és Új-szövetség alapját képező legszentebb isteni szándék. A szerző ebben a fejezetben is úgy tesz, mint a többiben, előrebocsátja az igazságot, amelyet be akar bizonyítani: sz. Péter római püspökségének ténye és az, hogy legfőbb elöljárói hatalma a szentszékhez kötve örökösen átszáll utódaira, valóságos történelmi mozzanata, jelképe a két szövetségben nyilvánuló isteni eszme megtestesülésének, az ü- és Újszövetségben kifejezett isteni szándéknak Jézus Krisztus személyében és az ö.egyházában való teljesülése; ez a történeti tény a római pápák primatusi jogához, Krisztus helyettesének jogához úgy viszonylik, mint a foglalat a drágakőhöz, a héj a benne foglalt maghoz. Miután a szerző Így kifejezte gondolatát, -a történeti, vallásokról szól általában, majd párhuzamot von a moham- medán,. á zsidó és a keresztény vallás között, végül bevitatja, hogy a keresztény vallások között tisztán történeti csak a katholikus vallás és csak benne találja föl az ember a zsidó -vallás, an titvpusát, és hogy különösen a pápaság intézménye az, amelyben az ő- és újszövetségi isteni alapeszme első sorban valósult meg és valósul meg szüntelen. A szerző úgy tesz, mint a struc madár, amely a sivatag forró fövenyébe rejti tojásait, hogy bizonyos idő múlva visszatérve apróit kiköltve találja; a szerző hosszas fejtegetés után, tér csak vissza a kitűzött igazságra, amely első tekintelre talán néni látszik tetszetősnek, de megelőző fejtegetések után annak bizonyul be, ami valójában, t. i. élő igazságnak.
