Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Kiss János: Nehány szó az intentiók kezeléséről

engedélyem van, melyet ott, hol intentiókat kaptam, bemutattam.

2. Intentiókat csak egyházi főhatóságoktól kapok és fogadok el.

3. A nyert intentiókról, valamint az elvégzőkről rendes könyvet vezettem és vezetek.

4. Az elvégzők névsorát annál az egyházi főhatóságnál, melytől a sacrumokat kapom, bemutatom.

5. Minden egyestől, kinek intentiókat küldöttem elvégzés végett, elismervényt kívánok azok elvállalásáról és kézhezvételéről ; egyes esetekben pedig, mikor az egyházi főhatóság, mely az intentiókat küldötte, utólagos bizonyítvány is kérek.

Nincs senki, aki nagyobb bizonyosságot volna képes szerezni a reá bízott intentiókról, mint az én eljárásom mellett szerezhetni.

Igaz, nagyon igaz, hogy még mindig fönn marad annak veszélye és lehetősége, hogy egyesek feledékenysé^böl vagy valamely baleset következtében nem végzik el a reájuk bízott sacrumokat. Ámde egyrészt hasonló eshetőségeket egészen kizárni semmiféle éljárással sem lehet; másodszor hogy az így járt intentiók se maradjanak elvégzetlenül, az intentiók kezelője jól teszi, ha néha, tehetsége szerint, ad propriam intentionem, ad intentiones nondum adimpletas is, végeztet sacrumokat.

De némelyek azt mondják, hogy mivel a visszaélések és mulasztások e téren teljesen soha meg nem szüntethetők, jobb lenne az egész szokást eltörölni, s erga sacra semmi kiadványt sem adni.

Könnyű ezt mondani, de én azt hiszem, hogy sok szempontot figyelembe kell itt venni. így:

1. Nem járna-e hasonló veszélylyel, ha nem még nagyobbal, az itt-ott nagy számban összegyűlt intentiók más módon való elhelyezése? Nem maradnának-e a szentmisék hosszabb időn át elvégzetlenül, a nélkül, hogy általában nagyobb bizonyosságot lehetne elérni, az elvégzést illetőleg?

2. Vájjon kicsinylendö-e az intentiók szóban levő kezelésének az a haszna, hogy az egyesek, kiknek kézi stipendiumaik