Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
fölött s Osirisnek keresése és föltalálása volt a legnagyobb ünnep, melyben tulajdonképen a természetnek a termékenyítésre való törekvése van kifejezve. Mikor fejlődött ki az Osiris monda, nem tudjuk, de már a legrégibb emlék szerzője ismerte azt. Különös jelenség az egiptomiaknál az állatimádás. Egyrészről az állatimádás az egiptomiaknál a legrégibb időtől fogva megvan: másrészről, úgy látszik, miszerint az embernek egész természetét le kellett vetkőznie, hogy az állatoknak isteni tiszteletet adni képes legyen, amit az egiptomiakról annál nehezebben magyarázhatunk meg. mert az isenségröl igen szép és jó fogalmaik voltak s a műveltség a már felfedezett emlékek alapján Egiptomban oly magas fokon állolt, mint semmi más népnél az ó-korban. A szent állatokat minden szükséges dologgal ellátták, szép palotákban tartották és ha elpusztultak, nagy költséggel bebalzsamozták. A szent állatokat énekekkel magasztalták s az újonnan feltalált Apis- nak nemcsak a legszebb teheneket adták társul, de az asszonyok is 40 napig meztelen testökel mutogatták neki: Mendez és Tunisban pedig az asszonyok a szent bakoknak adák testüket, amint azt Herodot bizonyítja (II. 46.). Ez a szokás már Mózes idejében el lehetett terjedve Egiptomban, és mert a zsidók az egiptomiaknak ezen rossz szokását követni igen hajlandók voltak, azért tiltotta meg Isten azt oly erősen Levit. 17., 7. és 18., 24.; azért fenyegeti Isten a zsidókat végveszéllyel, ha ezt teszik. És még Herodot idejében nyilvánosan történt. A vallás mennyire áthatotta a ;népet, mutatják azon harcok, melyeket vallásukért vívtak s mutatják azon nehéz dolgok, melyeket különösen papjaik kiállottak. így pl. a babot még nézniök sem volt szabad, nem volt szabad enniök halat, hagymát, böjtben még sót sem és bort sem; csak egy feleséggel volt szabad birniok, kezüket mindig ruhájuk alatt tartották, minden három napon nyiratkoztak s testükről minden szőrt levágtak, nappal kétszer és éjjel kétszer mosakodtak s Porphyrius szerint az egiptomiaknál a papi hivatal viseléséhez a közönséges emberi erőnél többre volt szükség* * Döllinger. U. o. 440 k. lp.
