Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése

757

Az assyriaiakról és babyloniaiakról nem vagyunk képesek egy kort megjelölni, amelyben ök egy Istent imádtak volna; azonban az, hogy eszök mégis mindig csak egynek akarta képzelni az istenséget, kitűnik több vallásos énekből. így Merodachról ez van mondva: «ó Úr, te fönséges vagy; ki hasonló hozzád Merodaeh az istenek között, habár ők sokan vannak is». Beiről: «ó Úr, kinek hatalmával senki sem bir, Ura a földnek és a szellemeknek». Színről: «ö az ég és föld isteneinek az ura, ö az istenek királya».1

Amint az istenek tiszteletére szánt énekekből kivehető, az istenséget teremtönek képzelték s azt hitték, hogy nemcsak teremtette a világot, de gondot visel minden a világban lévő dologra. Ma már több vallásos éneket ismerünk. így pl. a következő imában ki van mondva, mint képzelték az istenségnek az emberekre való befolyását:

«'Isten, én teremtöm,

Tartsd jól kezeimet,

Szám leheletét vezesd,

Igazgasd kezeimet.

Te a világosságnak Ura». És :

, 0 Uram, sok az én bűnöm, az én hibáim nagyok,

És az istenek haragja megvert engem fájdalommal, Betegséggel és szomorúsággal.

Én elestem, de senki kezét nem nyujtá felém ;

Kiáltottam s senki sem hallá azt —

0 Uram, ne engedd szolgádat elmerülni,

A zajongó hullámok közt ragadd meg kezét,

Elkövetett bűneit igazakká tedd !»1 2

Az isteneket áldozatokkal és imádságokkal tisztelték s mily áldozatokra voltak képesek isteneikkel szemben, mutatja a Babylonban levő Bel temploma, mely nagysága által romjaiban is csodálatot ébreszt bennünk; mennyi arany lehetett itt felhalmozva, ahol több oltár tiszta aranyból volt s ahol néha ezer font tömjént is elégettek. Az isteni tisztelet a ter1 Pesch., u. o. 94. lp.

2 Kaulen, Assyrien u. Babylonien, S. 145. ff.