Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
702 hatatlan kérdést és csodáljuk a Gondviselést. «Dixi: Usque, huc venies et non procedes amplius et hic confringes tumentes fluctus tuos.» (Job. 38. 11.) Amiről mind a sz. könyv, mind a tudomány hallgat, arról magam is hallgatok, ha biztosat nem mondhatok, hogy az igazság tisztán álljon. Nem könnyű kérdés az sem, vájjon egy ösfajból fejlődtek—e ki a növények összes fajai? Annyit biztosan mondhatunk, hogyha a dolog így volna, Isten mindenható működése nélkül semmi esetre sem mehetett végbe, mert természeti törvény erre nincs; ha nincs, nem is volt, mert különben Isten által kellett volna megsemmisíttetnie, mit föl nem tehetünk. Az absolut Értelem nem helyezheti érvényen kívül azt, amit egyszer megállapított. A föltevés már azért is valószínűtlen, mert a kinyilatkoztatás azt mondja: «herbam virentem et facientem semen iuxta genus suum,» xxvá ysvo;, mit a héber és a Vulgata szöveg háromszor, az alexandriai fordítás pedig épen négyszer hangsúlyoz, süt ez utóbbi buzgalmában a y.%ni yévo; mellé fűzi még a zxí>’ őgMÓrnna (iuxta similitudinem) magyarázó kifejezést is. Megjegyzendő, hogy a Vulgata szövegének 12. versében a «sementem» szó valami tévedés folytán csúszhatott be a «semen» helyett, mert mind az eredeti szöveg, mind annak fordításai «magról.» nem pedig «vetésről» szólnak (J)“fí = o-iog.a). Távol legyünk azonban attól, hogy az Egyház által szentesítetl szöveghez merjünk nyúlni, hanem tegyünk úgy, mint a ma- sorethák a héber szöveg hibáival, azaz írjunk (és mondjunk is) «sementem»-et (3^3) és értsünk «semen»-t (^*)jp), hogy mind a szöveg iránt tanúsítható tiszteletlenség vádjától, mind az értelmezésben való botlástól mentek legyünk. Hogy a Szentírás jelentéseit a növényzet teremtésére vonatkozólag kimerítsük, a szent szöveg 2. fej. 5. és különösen 6. versét is fel kell dolgoznunk. Mózes a második fejezet első felében röviden összegezi az első fejezetben mondottakat, hogv áttérjen annak bővebb tárgyalására, amit már előbb említett ugyan, de még ki nem fejtett eléggé, t. i. az ember teremtésére. A 2. fej. 1., 2., 3. versei egyenesen eltiltanak attól, hogy