Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

639-szentek ünnepei, ezeken azon nagy hitigazságokról szólt, melyeket Jézus tanított, vagy amelyek dicsőséges életének egyes mozzanatait képezik, és azon nagy dolgokról, melyeket a szentek Isten segítségével müveitek.

Ilyenkor örömrepesve és túláradó szívvel szólt Isten nagysága, jósága és dicsőségéről. Ezek a tulajdonképeni egyházi beszédei klasszikus tartalommal és alakkal; a traktátusok és narratiok mai alakjukban, csak sejteni engedik azon kedves homilia-alakot, melyben eredetileg elmondattak.

Szorgalmasan készült beszédeinek megtartásához, tudta, hogy ötét nagy szónoknak tartják, ismerte saját nagy szónoki képességeit, mégis szerényen és alázatosan vélekedik •önmagáról, nem engedi, hogy öt tanítónak, mesternek nevezzék, ö semmi egyéb nem óhajt lenni, mint Isten titkának sáfárja. Tudjátok kedveseim, hogy egyetlen tanítónk van, kinek mindnyájan tanítványai vagyunk. Nem vagyok tanítótok, mivel magasabb helyről szólok hozzátok, mindnyájunk tanítója az, ki bennünk lakik. Ö az, ki az evangéliumban hozzánk szólott, rólunk szólt, rólam és rólatok: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal tanítványaim lesztek.1 Nem elég, hogy a tanítvány hozzálépjen, hanem benne is kell maradnia, így maradunk mi ö benne gyarlóságunkból, s ö bennünk marad irgalomból.3

Mindig buzgó imádsággal készül beszédeire, ezt nemcsak ajánlja a szónokoknak De doctrina Christiana czímü tankönyvében, hanem maga is követi; imádkozva kezd beszédeihez s azonnal beszéde elején felkéri hallgatóit, hogy imáikat az övéivel egyesítsék: Vezesse Isten szíveinket az igazság világos felismerésére, engem irgalmassága és kegyelmével segítsen beszédemben, titeket pedig annak megítélésében. Mert jóllehet, hogy szavamat jobban megértsétek, magasabb helyen állok, mégis a ti Ítéletetek áll az én beszédem felett.3 Nem elégszik meg azzal, hogy beszéde elején fohászkodjék fel Isten segítő

1 Jan. 8 31.

! Sermo 134.

8 Sermo 23. 1.