Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

malasztjáért, de beszéd közben is rövid fohászokkal forduF Istenhez s közös imára szólítja fel hallgatóit is. Segítsen meg az Isten, hogy szavakkal bírjam kifejezni azt mit szívemmel látok.1 Imádkozzatok érettem és nyissátok meg szíveteket, hogy Isten betöltse azt, mit előtte megnyitottatok. Láthatjátok, mily súlyos terhet vállaltam magamra, miképen volnék képes helyesen szólni, midőn e múlandó test súlya oly nehéz teherként nyomja telkemet, s a földi szemlélet a sokat gondolkodó elmét elnyomja! Ha e sok tárgynak értelmét ki akarom vonni, s azt a háromszemélyü egy Istenre akarom vonatkoztatni, hogy legalább valamit lássak, amiről beszélni képes legyek, hiszitek-e, hogy ezen testben, mely a lélekre nehezedik, tudok úgy szólni hozzátok, miként azt a tárgy fensége megköveteli ? Érted, oh Uram, eped az én szívem! Segíts, emeld fel lelkemet, mert én hozzád képest gyenge vagyok, s a te hatalmad felülhaladja erőmet.2

Aki úgy fog beszédeinek készítése és elmondásához mint szt. Ágoston, az már jórészt biztosította azoknak sikerét, hogy azonban e beszédekbe mélyebben behatolhassunk, vizsgálat alá kell azokat vennünk a beszédanyag, az anyagkezelés, az alaktan az irály szempontjából.

1. Beszédanyag.

Sz. Ágoston egyházi beszédei részint dogmatikus, részint erkölcstani tárgyúak, a beszédek összegét tekintve, ez utóbbiak vannak túlsúlyban.

A) Dogmatikus egyházi beszédek.

Ezen beszédeiben felöli szent hitünk legfőbb hitigazságait meglepő világossággal és határozott, jól körülirt kifejezésekkel előadja, megvilágítja az egyház tanítását. így a Szenthá1 Enarr in Psal. 70.

! Sermo 52. 3.