Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról

ö9í

Asera szobrát állíttatta föl, a belső udvarban pedig oltárokat emelt bálványainak tiszteletére, s a templom melléképületeiben a hieroduloszok számára lakásokat rendezett be, hol parázna nők Aserának sátorokat szőnek vala. Megtérése után ugyan Menaseh megtisztíttatá a templomot, de utóda Átnon, ismét visszaállítá az esztelen bálványozást. Józia (639—610) Jeremiás próféta befolyásának engedve, nemcsak megsemmisítő a bálványokat, de lerontatta a parázna személyek által megfertöztetett lakásokat is. az idők viharaiban pusztulásnak indult templomot pedig helyreállíttatta. E munka közben találta meg Hilkia főpap Mózes törvénykönyvét, mely a bálványozás idejében elhányódott (Kr. II. 34, 8—18). Jojakim alatt az Egiptomból 606-ban visszatérő Nebukadnezár, babiloni király, miután Jeruzsálemet rövid ostrom után bevette, több értékes templomi edényt elrabolt, míg Jojakin alatt 599-ben az összes edényeket összetörette és magával vitte (Kir. IV. 24, 13.). Még szomorúbb sors érte tizenegy év múlva (588.) Jehova házát, midőn a babiloniak Nebuszáradán vezérlete alatt a zsidó fővárost a templommal együtt felgyújtották és elpusztították, a csarnok két ércoszlopát, a réztengert, a víztartókat stb. pedig összetörték s a templomi és királyi kincsekkel együtt Babilonba vitték. Habár a templom 416 évi fennállása után elpusztúlt, a frigyláda és az arany füstölő oltár nem került az ellenség kezére, mert Jeremiás próféta, hihetőleg Nebó hegyén, egy barlangban elrejtette,1 melyet azonban később kísérői sem találtak meg (Mák. II. 2, 4—8.

V. ö. Jer. 39, 11; 40, 13 k).

4. A zerubbábeli templom.

Kyrus, a perzsa birodalom megalapítója, nem annyira vallási, mint inkább politikai okokból mindjárt uralkodásának első évében (536.) engedélyt adott a fogságba hurcolt zsidók1 A rabbik szerint a frigyládát még Jozia király rejtette el a templomhegy ama titkos helyén, melyet Salamon előrelátásból készítte- tett. V. ö. Sekalim, Vf. I. Masszechet Jóma, 54. f.