Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról

595

nak arra, hogy hazájukba visszaköltözzenek, s a feldúlt jeru- zsálemi templomot újra fölépítsék. Minthogy e munka jelentékeny pénzösszeget szükségelt, nemcsak a Nebukadnezár által elrabolt templomi edényeket adta vissza nekik, de felszólítá a Babilonban visszamaradt zsidókat, hogy tehetségök szerint adakozzanak az újjáépítés költségeire, s tisztviselőinek rendeletet adott, hogy a királyi közpénztárból is gyámolítsák az építőket, ami azonban aligha történt meg (Ezr. 1, 1 —11; 5. 13—15; 6, 3—12.). A visszatért zsidók Zerubbábel és Jesúah főpap vezetése alatt mindenekelőtt a régi helyen az égő áldozati oltárt állították fel s a 7. hónap újhold ünnepén hozzáfogtak a mindennapi áldozatok bemutatásához. Majd elöké6. kép.

szüléteket tettek a templom építésére, a mennyiben Kyrus engedélyével a föníciekkel szerződést kötöttek a szükséges cédrusfa szállítására, s felfogadták az ácsokat és kőfaragókat, úgy hogy a második év (534.) második hónapjában az alapkövet ünnepiesen letehették (Ezr. 3, 8—13.). De a szorulj helyzet, melyben a visszatért zsidók voltak, a rossz termés a szamaritánok ellenségeskedése csakhamar megakasztották az építkezést, mely hosszabb ideig szünetelt. Haggai és Zacharja próféták ösztönzésére ismét kigyúlt ugyan a lelkesedés lángja, s folytatni kezdték a munkát, de Tatnai szatrapa a szamaritánok áskálódásai folytán betiltotta azt. A zsidók, Kyrus ren38*