Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról

592

színüleg ezt kell értenünk a födött szombati csarnok (Kir. IV. 16, 18) alatt is.

3. A salamoni templom története.

Salamon a templomot Kr. e. 1004. évben berendeztetvén. miután a frigyládát és a szent edényeket helyökre vitette, a 7-ik hónapban ünnepies hálaimádságok és áldozatok közt nagy pompával fölszentelte. Hét napig tartottak (8—-14.) az ünnepségek, melyeken a törzs- és nemzetségfök, valamint egész Izrael férfiai részt vettek, s ez idő alatt 22,000 tulkot és 120,000 apró barmot mutattak be hála- és békeáldozatul, melyeknek húsát természetesen az összegyülekezett nép között osztották ki. S mivel a rézoltár nem volt elegendő ily roppant számú áldozatok bemutatására, az egész belső udvarban mellékoltárokat kellett felállítani (Kir. III. 8). A fénves templom a fölszentelés által átadatott rendeltetésének, s ez időtől fogva a templom története egybeforrt magának a zsidó népnek történetével.

A templom csak Salamon életében volt az egész választott népnek szent helye, mert az országnak 975-ben bekövetkezett kettészakadása után egyedül Jűda és Benjámin törzse maradt hü Jehova lakóhelyéhez, míg Izrael országa Dánban és Be- thelben arany borjúkat imádott, melyeknek törvénytelen, tehát nem lévitikus származású papság áldozott. De Júda királyai se viseltettek oly odaadó gondoskodással a templom iránt, mint azt annak pompája és méltósága megérdemelte volna, s így történt, hogy már Rehábeám alatt 971-ben Sisák fáraó elrabolta a templom kincseit. Ásza ugyan pótolni igyekezett a veszteséget ama roppant hadi zsákmányból, melyet 740-ben Szerűk fáraótól, annak legyőzése után szerzett; minthogy azonban Baésa, Izráel királya haddal fenyegette Júdát, csupán a templom kincseivel birta reávenni Benhadádot, Szíria királyát, hogy Izráel országát megtámadván, ö maga a fenyegető veszélytől meneküljön. Ásza a rézoltárt is helyreállíttatá (Kr. II. 15, 8.), míg fia, Jósafát az egész belső udvart fel-