Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról

580 jául szolgáló falazat igazi küklopsz-építmény volt. melynek egyes kövei 3—4 láb magasak és 21/a—27 láb hosszúk vala­mik. s minden egyes kösor néhány vonalnyira beljebb volt rakva az alatta levőnél, mi a falak erősségét nagy mérték­ben előmozdította. Mint az első templom néhány maradvá­nyából kitűnik, a templom terraszát tartó kőfalak kiálló gyám­oszlopokkal is meg voltak' erősítve, s minden valószínűség szerint a Cijón-hegygyel hatalmas kőhíd kötötte össze, mely­nek boltívtöredéke a nyugati falban még most is látható Az alapköveken újabb szorgos kutatások után vörös cinóberrel festett vagy bevésett jegyeket födöztek föl, melyek közül néme­lyek föníciai betűk, másokat azonban kőfaragó vagy kömíves jeleknek kell tartanunk, melyek a Szíria és Föniczia műem­lékeivel való egybevetés után kétségtelenné tették, hogy e köveket a salamoni templom maradványainak tekinthetjük. Hét és fél esztendeig tartott az óriási mű létrehozatala, s a körülbelül 80,000 Q röfnyi terület beépítése, mi csupán a Salamon rendelkezésére álló roppant munkaerő és pénz mellett volt lehetséges. A templomépület tervének készítésénél a frigysátor szol­gált ugyan irányadóul, mert a templom nem akart lenni egyéb, mint a szétszedhető sátor helyett állandó, szilárd hajlék Jehova számára, de ha szorgosan egybevetjük a bibliai leírását (Kir. III. 6. és 7, 18—51; Kr. II. 3—-4.) az ama korbeli műem­lékekkel, azt látjuk, hogy az első templom magán viselte mindazt, a mi nagyszerű Salamon korának egyéb épületein ki volt bélyegezve. így a hármas terrász, melynek harmadika fölött az egiptomi templomokra emlékeztető ház emelkedett, az asszír és babiloni palotastiltöl van kölcsönözve. A tojásdad és gyöngysoros díszítmények perzsa, a pálmák ismét asszír motívumoknak köszönik létüket.1 Ezek előre bocsátása után térjünk át a templom részle- letes leírására, mely a sz. könyvekben a Kir. III. 6. és 7. 13—51, továbbá Kr. II. 3. és 4. f. van meglehetős rövidség­gel és határozatlansággal előadva. Jos. Flav. (Ant. VIII. 3) 1 V. ö. Jul. Braun, Geschichte der Kunst, I. k. 406. 1. ; II. k. 154 1.

Next

/
Thumbnails
Contents