Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról

581

és a talmúd, valamint a későbbi rabbik idevágó értesítéseinek csak kevés becset szabad tulajdonítanunk, mert leírásaikban inkább egyes részletekre terjeszkednek ki, másrészt oly túlzásokba esnek, a melyeknek hihetetlen volta nagyon is szembeötlő.1

2. kép.

A salamoni templom.

A szoros értelemben vett templom (a héberben ház, JTSn) vastag kőfalakból alkotott, téglaidomú épület volt,

melynek hosszasága 60 (29 m.), szélessége 20 (9.5 m.), magassága pedig 60 röf (14.25 m.) volt, a belső világosságot számítva (Kir. III. 6, 2. Kr. II. 3, 3. Ez. 41, 2.). E főépületet cédrusfából készült közfal két részre osztotta: a szenthelyre és a legszentebbre. A szenthely hossza 40, szélessége 20, magassága 39 röf volt, míg a legszentebbnek hossza, széle és magassága 20 röföt tett ki, s a fölötte levő 10 röfnyi tért felső szobák foglalták el (Kr. II. 3, 9.), melyekben az értékesebb szent edényeket, és a régi frigysátor maradványait helyezték el.1 2 Mint ezek a méretek mutatják, a templom maga alig

1 így Jós. FI. 80,000 arany korsóról, 100,000 arany, és 200,000 ezüst csészéről tesz említést.

2 Stieglitz (Geschichte der Baukunst, 129. 1.) szerint a szentek- szentje kívülről is 10 röffel alacsonyabb volt a szenthely tetőzeténél; ez állítás azonban ellenkezik a Kir. III. 6, 2. 9. vei, mely azt mondja, hogy az egész ház tetőzete 30 röf magas volt.