Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
546 lelkipásztor helybenlakása kötelezettségét ekképen határozza meg: «A helybenlakás állandó, úgy szólva meg nem szakított lakás a javadalom székhelyén (a plébánia-lakban), oly célból, hogy a lelkipásztor a javadalommal járó kötelességeket helyben, személyesen teljesíthesse». A szerző kimerítően és érdekesen fejti ki a meghatározásnak egyes alkotó részeit; sok újat mond és sok megszív- lelésre méltó dolgokat ad elő. De különösen érdekes és alapos azon rész, mely a helybenlakás törvényének történeti alakulását tárgyalja. Már a niceai zsinat (325.) kötelezi a papokat, diakónusokat és az összes egyházi személyeket, hogy helyben lakjanak azon egyház kebelében, ahol alkalmazást nyertek. Ugyanazt kívánja a sardicai zsinat (343), és a szintén akkor tartott antiochiai zsinat, továbbá a két karthagói zsinat a III. t. i. és az V. A zsinatokkal egyetértenek a sz. Atyák, sz. Cyprian, sz. Ambrus, sz. Ágoston, sz. Athanáz, még Justinian császár is; továbbá a trulláni zsinat (692), Nagy Gergely pápa, Nagy Károly császár stb. stb. Manapság egész természetesnek találjuk, hogy a lelki- pásztor, ki egyházi javadalmat nyert, helyben lakjék és személyesen végezze, olykor bizony nem könnyű teendőit. De nem így volt az a trienti zsinat előtt, már sz. Bernát (f 1153. aug. 20.) keserűen panaszkodik, hogy több javadalom egy személyre halmozódik, annyira, hogy némelyik javadalmainak számát se tudja. Különösen Francia- és Awpoí-országban kapott lábra a túlságos cumulatio beneficiorum. A pápák a mindinkább meggyökerező bajon minden áron segíteni iparkodtak; III. Sándor, IX. Gergely, III. Ince pápa szigorú rendeleteket hoztak; de még III. Ince pápa is, ez a hatalmas pápa, kinek kormánya alatt a pápai hatalom fénye és nagysága tetőpontját éré el, még ez a pápa is panaszkodni volt kénytelen: «Sokat kell türelemmel elnézni, mi igazság szerint nem volna tűrendő». Két lateráni zsinat, 1179. és 1215-ben erélyesen foglalkozott a helybenlakás ügyével, de 33 év elteltével be kellett vallani, hogy a cumulatio beneficiorum egyre űzetik és a pápák és zsinatok határozatainak:
