Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hübner Gyula: Leibnitz és a katholikus vallás

490

nest Hessen-Rheinfels tartománygrófja, a hírneves Boineburgok s mások, különösen szerzetesek, állandó összeköttetésben állottak vele. Ezek az összeköttetések annyiban is nagy előnyére váltak tanulékony szellemének, hogy lassanként teljesen kivetkőzött a katholicismus iránt való elfogultságából, mely ifjúkori neveltetésének természetes következményét képezte. Különösen vonzódott a szerzetrendekhez, melyek fiaiban a tudományok és művészetek halhatatlan föntartóit s művelőit nagyrabecsülte.

1689-ben Rómában való tartózkodása alatt korának legjelesebb kath. tudósaival találkozott. Itt ismerkedett meg Grimaldi Claud. Fülöp J. t. atyával is, ki az időközben elhalt tagtársának, Verbiest-nek helyébe a kínai udvarhoz, a menv- nyiségtani és természettudományi szakok főnökévé lön kinevezve. Ezt a találkozást s a reá következett eszmecserének tartalmát Leibnitz az 1697-ben megjelent «Novissima Si- nica» című munkájában tette közzé. A híressé vált «Acco- modatio»-harcban, mint apologetikus irataiból kitűnik, a jezsuitákkal tartott.

Levelezésben állott Magliabechi, Sabbativi, Mobilion és a «Giornale de’ lesserati» jeles szerkesztőjével, Bachinival; iratai Isten és a tudományok, főleg a természettudományok iránt való szeretetét a legszebb világításban tüntetik föl.1 «Szükséges, úgymond, a szívekben Isten szeretetét felébreszteni, mely Krisztus Urunktól ép úgy, mint a.i észtöl oly sürgetöleg ajánl- tatik. Másrészt ép oly bizonyos, hogy senkit sem szerethetünk, ha rejtve marad előttünk szépsége, s hogy mi azt a hatalmat és bölcsességet, mely a legfensö értelem szépségét előttünk leleplezi, jobban meg nem ismerhetjük, mint dicsőséges müveit szemlélve és felettük elmélkedve. Hogy pedig az istenség világosságát magunkban növeszszük, hármas kötelem háramlik reánk. Első feladatunk: szoros ismeretet szereznünk a természetnek már fölfedezett csodái fölött; másodszor azon munkálkodnunk, hogy még sok más csodát felfedezzünk; har1 V. ö. Eméry, Esprit de Leibnitz, Lyon 1772. L. a kk. idézet. Deppe- nél, Leibnitz üb. d. Stud. der Wissensch. in d. Klöst.