Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hübner Gyula: Leibnitz és a katholikus vallás

LEIBNITZ ÉS A KATHOLIKUS EGYHÁZ.

I.

176 éve annak, hogy a bölcselőkben oly termékeny Németországnak egyik legnagyobb philosophusa elköltözött, hogy nagyobb közvetlenségben szemlélje azon örök igazságokat, melyek e földi létben lángelméjét fáradhatatlanul foglalkoz- koztatták. Születésére nézve protestánsnak (sz. 1646 jun. 21. Lipcsében), gondolkozás- és cselekvésmódjában katholikusnak vallotta magát. Egész élete s munkálkodási iránya kiáltó bizonyítéka azon gyakran hangoztatott s a történet által beigazolt igazságnak, hogy a valódi tudósok, nagy gondolkozók, ha nem is élnek mindig az egyház kebelében, ahhoz a legnagyobb bensöséggel vonzódnak és fenségét, istenségét nyíltan elismerni nem haboznak.

Különös, mondhatnék természetellenes jelenségnek kell tehát tartanunk, hogy ennek daczára, valamint mások, úgy Leibnitz sem lépett be tényleg az egyház kebelébe. Ismételjük, ha figyelemmel kisérjük életét, nyilatkozatait, lehetetlen annak okát a meggyőződés hiányában keresnünk. 0 oly jól ismerte az egyház örök igazságait s tanait, mint senki más protestáns, sőt mondhatnók, katholikus kortársai közül. Korának kitűnő kath. férfiaival a legbenső viszony fűzte egybe. Bossuet, Schönborn mainci választó, János Frigyes Hannover jeles hercege, kinek udvarában sokat tartózkodott, Er-